Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Domoszlai Katalin képe
Szerintem
2011. július 22. péntek, 8:28 | Domoszlai Katalin   Előzmény

a rendetlenség egyfajta védekezés is lehet. Nagyon plasztikusan mutatja a külvilág felé azt, hogy ennyire vagyok képes. Valami nagyobbat, valami nehezebbet várnának el az embertől, vagy a maximalista én-részünk várna el saját magunktól, de elég csak rámutatni az anyagi környezetben lévő rumlira, még ezt itt rendbe kell raknom majd utána. És azért nem állunk ennek neki, mert az utána következő feladat az, ami túl sok lenne.

Közvetlen környezetben élt egy ember olyat iszonyatos kupiban, szó szerint mocsokban, és él még ma is, hogy be nem mennétek oda. Azt kommunikálja kifelé, segíts nekem! Tegyünk együtt rendet mert már ez nekem sok, erre egyedül nem vagyok képes. Fogadj el ilyen esendőnek ilyen gyengének, ilyen szerencsétlennek. Alap konfliktus volt, hogy ő nem kívánt gyerek, viszont a nagymama szerette és védte. Amikor a nagymama meghalt egyedül maradt a hideg, szigorú szülőkkel, megkövesült a vágy ahogy a segítség után sóvárog.

Beával kapcsolatban olyan érzésem volt, hogy ez megmaradt egyfajta lázadásnak az igazi felnőtté válással szemben. Egy nagyon komoly belső igény tükröződése, hogy járhasd a magad útját ahogy neked jó és pontosan abban az ütemben, ahogy jólesik. Itt ütközhet a külvilágnak, szülőknek, társnak való megfelelési igény, ami materalizálódik egy rendetlenségben az anyag síkján. Amikor eljön az ideje a szellemi és lelki síkról leszállni az anyagba, a fenti fejlődést materializálni, akkor az életerő megnyilvánul a rendrakásban is.