Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Huszti Sándor - Önismereti tanító képe
Félkész megvilágosodás
2011. július 20. szerda, 14:59 | Huszti Sándor -...

359 hozzászólás. Ennyit generált ez a témanyitásod, ez nem semmi! Majd elolvasom, ha ráérek, úgy látom vannak benne izgalmas részek is.
Elmentem egy Szatszangodra, kíváncsi voltam Rád és a módszerre. Írásaid alapján értelmes, intelligens embernek véltelek, aki olykor ugyan átmegy lekezelőbe, de úgy voltam vele, majd ha élőben látlak, érezlek, akkor tudom biztosan eldönteni, hogy megvilágosodott vagy-e, ahogyan állítod, vagy sem.

Nem vagy megvilágosodott.

Amit éreztem belőled, az alapján bizton állíthatom, hogy csak nagyjából kerültél a közelébe egy tiszta tudatállapotnak, amelyből majdan megszületne a megvilágosodás. Ráirányult a figyelmed az Önvalódra, ezt figyeled, érzékeled 2 éve, úszol, áradsz a létében-létedben, de ez még nem a megvilágosodás, csak az oda vezető út egy szakasza.

Ez a szakasz arról szól, hogy már érzed az Önvaló húzó erejét, mert vagy annyira közel hozzá, hogy nem tudsz (és Te nem is akarsz!) máshova figyelni. Szívesen vagy ebben az állapotban, hiszen ez sokkal üdítőbb, mint ha az ego állapotában lennél. De szó sincs arról, hogy megszabadultál volna az egótól és ezt Te is elmondtad, hogy az egodat még tapasztalod, csak már nem azonosulsz vele. Ez még nem a megvilágosodás!

Többeknél tapasztaltam már hasonlót, olyanoknál, akik ezt vagy más spirituális módszert tanítottak és véleményem szerint beleragadtatok ebbe az állapotba. Úgy vélem, ez az állapot csak igen lassú haladást enged, ugyanis az Önvalóval eltelt énben eltűnnek azok a motivációk, amelyek további öntisztításra, egotlanításra késztetnének.
Ugyan ezen tanítások azt vallják, hogy erre nincs is szükség, hiszen ha már az Önvalóval töltöd ki a belső tered, akkor szinte már az is vagy, de szerintem ez nem igaz, ez egy álszentség, önbecsapás.

Hogy érzékeltessem ezt a folyamatot, képzeljük el, hogy valaki elindul megtalálni Tündérországot. Nehéz, viszontagságos útján sokáig keresi, mígnem kitartó munkájának eredményeképpen a közelébe jut. Egy hegytetőről megpillantja a szépséges, szemkápráztató Tündérországot, amely annyira elkápráztatja és gyönyörbe ejti, hogy csak áll ott, és nem győz betelni ezzel a szépséggel. Ez az élménye annyival csodásabb minden addigi földi szépségtől és szenvedésétől, hogy nem is kíván mást, csak hogy ezt tapasztalhassa további életében.
Ő csak áll a hegytetőn, nézi Tündérországot, de már semmi sem készteti, hogy közelebb menjen, beérkezzen a céljába. Ahhoz ugyanis, újra el kellene fordítania a tekintetét róla és a nehéz, fájdalmas útra kellene figyelnie, amin még végig kell küzdenie magát ahhoz, hogy tényleg megérkezzen.
De Ő már nem akar szenvedést tapasztalni, csak a szépséget akarja látni!
Itt van ennek a történetnek a tanulsága: Meg nem érkezett még, de tovább sem akar menni, mert akkor elveszíti azt a jót is, amit már megszerzett.

Sok megvilágosodottnak nevezett Mester van itt megrekedve. Onnan lehet felismerni ezt az állapotot, hogy ugyan hozzák egy-két részletét a megvilágosodásnak, de még az ego jelei is megtalálhatóak bennük. Sőt, az ego olykor nagyobb kilengésekkel jelenik meg, hiszen vagy sokáig el van fojtva, vagy hirtelen annyi energiát kap, amitől jobban erőre kap. Ettől aztán teljesen végletes a viselkedése, egyik pillanatban csodát tesz, a másikban őrjöngve kel ki magából, szabadon kiéli perverz vágyait, luxust, dollár milliókat halmoz fel. Persze az elvakult tanítványok ezt is megmagyarázzák maguknak: a Mester így tanít, mert mi csak ebből értünk!

Egy tiszta megvilágosodottban semmi jelét nem tapasztaljuk a magunkban megszokott ego játszmáknak, viselkedésnek. Nem kell hozzá tisztánlátás, elég egy jó emberismeret, hogy felismerjük, mennyire tiszta az a lény. Ha még vannak benne ego maradékok, akkor azok meg fognak nyilvánulni stressz helyzetben, vagy amikor veszítenie kell, amikor változásra, változtatásra van kényszerítve.
Éppen ezért, hogy ezt elkerüljék, igyekeznek mindent a végletekig bebiztosítani maguk körül, nehogy kiderüljön a félkész állapotuk és elveszítsék rajongói tömegüket.

Változás

Ebből a félkész állapotból csak úgy lehet felébredni és tovább menni, ha belátod: nem érkeztél még meg, nem vagy egy vele, csak tapasztalod azt a létet. Ha elfordítod a tekinteted az Önvalóról, akkor bármikor visszaeshetsz, vagyis nem tökéletes még az állapotod.
Egy megvilágosodottnak nem okoz problémát, hogy mélyen beletekintsen, vagy akár belemerüljön az általunk negatívnak tekintett tartalmakba, mert már ezek sem billentik ki. Ő kint is, bent is ugyan az, tökéletes. Emiatt tökéletes az Ő Önmegvalósítottsága, már visszavonhatatlan, Ő már képtelen visszaesni.

Ha sikerülne belátnod, hogy Te még csak ebben a félkész állapotban vagy, akkor innen tovább lépés lehet, hogy rápillantasz az előtted álló ego halmazra és találsz rá egy módszert, amellyel feldolgozhatod a maradékot is. Mint a vándorunk, aki belátja, hogy még nem érkezett meg Tündérországba, ezért tovább megy a rögös, nehéz úton, hisz tudja, csak ezzel jut el végleg a céljába.
Ezt elég nagy visszaesésnek élnéd meg, hiszen 2 évnyi Önvaló tapasztalása után ismét a trutyis egoval kellene foglalkoznod, de megéri!
Napi önismereti, öntisztító munka mindannak a fényében, hogy Te már tudod hova tartasz, megszületett benned a legigazibb motiváció az egod teljes felszámolására. Így jóval könnyebb elengedni bármit is, mint annak, aki még nem látja a túlpartot sem.

Ha vállalod ezt a belső munkát és a látszólagos visszaesést, akkor szerintem pár év alatt elérhetsz egy olyan megtisztult állapotba, ahol már csak az Önvaló az egyedüli tapasztalat, mindenhol csak Én vagyok!

Alázat

Na most szerintem, erre Te nem vagy képes, vagy legalábbis igen kicsi esélyt adnék neki, hogy elindulsz ezen az úton. Most erre biztosan sokan fújolnak majd, de vállalom, mert tudom, hogy olykor az ilyen éles, fájó megítélés indítja el az embert, olykor meg még ez sem!

Szóval, ahogy az egodat figyeltem, ami ugyan a háttérben volt, de számomra még így is elég jól kivehető volt, én azt éreztem belőle, hogy az egodnak egyik nehézsége, hogy elfogadja, ha mások többek, okosabbak és megmondják neki, mit kellene csinálnia! Ez viszont már akadálya lehet a változásnak, hiszen hogy nézne ki az, hogy Te, az Önmagvalósított, belátod, hogy tévedtél és elkezdesz egy olyan utat járni, ami sokkal alantasabb meló, mint az Önvaló fényében sütkérezni?

Amikor beleszóltam az előadásodba, hogy szerintem mást jelent a Samjama és ne hívd az egész bevonzós-teremtős módszert annak, akkor ott azt éreztem, hogy már érted mit mondok, csak nem mered bevállalni a többiek előtt a tévedésedet. A barátaim ugyanezt érezték, elmondták, tehát vagy így volt, vagy mi mindhárman tévedünk!
Hidd el, nem esik le a fejedről a korona (mert nincs is ott), ha belátod, hogy nem tökéletes a megvilágosodottságod és neked még az egoddal van dolgod. Inkább lásd be most a hibát, mint hogy önáltatásban élj életed végéig, és születhetsz újra, hogy szembenézz még a maradékkal!

Másrészt, azt is éreztem belőled, hogy Te egy lusta, kényelmes ember vagy. Persze lehet, hogy ez csak az Önvalóban fürdésből fakadó motiválatlanság, de mindenesetre ha ilyen nehezen mozdulsz, akkor ez pluszban megnehezíti, hogy változásra add a fejed.

Viszont azt is éreztem belőled, hogy Te tényleg jót akarsz az embereknek, valóban szeretnéd, ha nekik is sikerülne, ami neked sikerült! Minek áltatnál másokat is azzal, hogy ez a módszer elvisz az út végéig, amikor ez nem igaz és neked sejtésed, vagy már bizonyosságod is van róla?!
Hidd el, éppen elég, ha azt tanítod, hogy ez a módszer megmutatja, mi van az út végén, így ez majd motivációt és erőt ad, hogy szembenézzenek és végleg letegyék az egójukat.
Ha igazán jót akarsz nekik, akkor nem áltatod őket féligazságokkal. Persze ehhez előbb Neked kell belátnod a tévedésedet.

Pár jel, ami ebben segíthet

1. Itt a weboldalon is sokszor kritizáltak már Téged azzal, hogy trágárul írsz, kötekedően beszólsz, stb. ...valami nincs rendjén Veled. Ha hiszed, vallod, hogy a világ tükröz Téged, akkor kénytelen vagy belátni azt is, hogy azért kritizálnak, mert valami tényleg nincs helyén benned!
Ha majd tényleg megvilágosodott leszel, akkor már azt a tükröt fogod kapni, hogy látják ezt benned és meghajolnak a fényed előtt. Mindegy mennyire tudatlan a megítélő, azt a fényt, azt a tökéletességet mindenki látja. Akkor már nem tudják azt mondani rád, hogy tökéletlen csávó vagy, mert abba a lelkük is megszakadna.

2. Te magad is tapasztalod az egodat. Fogyott belőle valami az elmúlt évek alatt? Meddig akarod még tapasztalni a marhaságait, kínlódásait? A teljesen laikus emberek is megfogalmazták a Szatszangon, hogy az az állapot, amit Te megvilágosodásnak írsz le, inkább egy zombi állapotnak tűnik az elmondás alapján. Hiszen hiába érzed belül tökéletesnek magadat, a problémák megmaradtak, nem oldódnak meg, az ego tovább okoskodik és halmozza a hibákat, csak Te mindebbe nem merülsz bele, nem veszel róla tudomást.
Mi ez, ha nem egy zombi hozzáállás? ... még ha közben belül, olyan tökéletesnek is éled meg magadat.

3. Ha tényleg ennyire egyszerű lenne elérni a megvilágosodást, akkor az a több millió agyalágyult jógi, ezoterikus és spirituális ember, hogy nem jött rá erre az elmúlt évszázadok alatt? Csak bonyolítják a módszert és azért nem találják?
Persze, az advaitások tudják a titkot, de akkor miért nem látunk náluk sem tömeges megvilágosodásokat? Mert nem hajlandóak rászánni napi fél órát, hogy megszokássá váljon az Önvaló megfigyelése?

Dehogyis! Azért, mert ez még csak a híd egyik oldala, amit az Önvaló felől kezdtél építeni. A másik végét az ego lebontásával építheted és amikor a két híd összeért, akkor ívelted tökéletesen át a szakadékot!

Nem bántani vagy megsérteni akarlak. Azt szeretném, ha belátnád, miben tévedsz és ha már tanítasz, akkor legalább az igazságot tanítanád!
Mert a technika nagyon jó, amit tanítasz. Valóban szívvel, lélekkel adod át a tudást, jó hatással vagy az emberekre. De az, ami hiányzik még a Te önmegvalósítottságodból, az hiányozni fog a tanításodból is és csak ilyen félkész, az Önvalóban úszó zombikat tudsz gyártani. Gondolom, Te sem ezt akarod!

Szóval, ha hajlandó vagy leszállni a magas lóról, és el akarsz indulni az ego felszámolásának útján, akkor ebben én is szívesen segítek! Én is annak örülnék, ha minél többen megtalálnák és eggyé válnának az Önvalójukkal!