Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Michaelita képe
konkrét példák
2011. július 19. kedd, 10:02 | Michaelita

Konkrét példákat szeretnék írni a környezetemből:

- 35 éves értelmiségi srác (zenei- informatikai témában újságírással, fordítással, óraadással foglalkozik): sokáig nincsen partnere, majd értelmiségi párt választ, aki spirituálisan nyitott, mint ő maga is. A párja általában jogásznő, ügyvédnő, közgazdásznő. A kapcsolat szépen indul, figyelnek egymásra, sokat vannak együtt. Egymás szüleivel is tartják a kapcsolatot. Amikor tovább kellene lépni, akkor jön az elhidegülés, mert a srác valójában csak partner keres és nem házastársat. Véleménye szerint ő még nem elég érett egy apaszerepre, s azt igényli, hogy még rá figyeljenek. Gondolhatnánk önzőnek is, de valójában nem az, mert odaadó, figyelmes, szeretetteli és szívesen takarít, főz, ellátja magát és a párját. Most éppen van egy pár hónapos kapcsolata, a hölgy is 30 fölött van.

- 32 éves férfi, nős, 2 gyereke van. Párjával szerették egymást és ő megszokta, hogy ő áll a figyelem középpontjában. A gyerekek 6 év házasság után születtek. A 6 évig minden rendben volt, most viszont semmi sincs. A válás foglalkoztatja és nem találja helyét a kapcsolatban, igényelné a megszokott törődést és a figyelmet, amit már nem ő kap, s ettől nagyon szenved. Elválni is csak azért nem válik el, mert szerinte másik kapcsolata lehet hogy még ilyen sem lenne, s még azért sem, mert elkényeztették ugyan a gyerekeiket, de szereti őket (sőt néhanapján - ha tőrődést tapasztal - még a feleségét is)

- 30 éves férfi: Sokáig csak rövid kapcsolatai voltak (1-2 hónaposak, vagy semmilyen). Most lassan 4 éve vannak a párjával, akivel jól összehangolódtak és megértik egymást. Mivel a párját fokozatosan ismerte meg és szerette meg elfogadná a házasságot és a gyermeket is tervezgetik.
A párja azonban évekig úgy gondolta, hogy na őt aztán nem lehetne rábeszélni sem házasságra, sem gyerekre. Miért? Azért mert a férfi annyira teljes szeretettel és sebezhetőségének teljes tudatában fordult felé, hogy ebben a kérdésben soha nem adott egyértelmű választ, s ő nem sejthette az igazságot.

- 30 éves férfi. Mindig volt barátnője, de csak pár hónaposak. Úgy tűnt nem tud megállapodni senki mellett, pedig csupa szív-lélek és jellemes ember. Most több mint 3 éve vannak a párjával.
Eleinte minden nagyon jól ment, csak egy idő óta vannak gondjaik. A srác családcentrikus, már nősülni szeretne és gyerekeket ölelgetni.
A párja viszont még élni és szórakozni szeretne, annak ellenére hogy ő is 27 körül van. A párja még arra sem hajlandó, hogy odaköltözzön a srác lakásába, hanem inkább az Édesanyja szoba-konyhás lakásában lakik, hogy megőrízhesse a függetlenségét. Előfordult tavaly, hogy egyedül is elment nyaralni külföldre a barátaival. A srác itthon közben döntésre jutott, hogy szorosabb kapcsolatra kényszeríti, vagy szakítanak. Szakítottak, de csak pár hónapig tartott. Most újra együtt vannak, de csak nagyon laza kapcsolatban.
Jellemző dolog még, hogy amikor a srác mellett ott van a párja, akkor a barátok alig látják, de ha a párja elutazik egy rendezvényre, fesztiválra, valahova, akkor sokat van a barátaival, akiknek egyébként igényli a társaságát.
Mi lesz ebből, jóra fordulnak-e a dolgok, bármelyik fél megérik-e bármilyen továbblépésre vagy ez így marad évekig? Ki tudná ezt megmondani rajtuk kívül?

- 30 éves srác: Sokáig rövid kapcsolatai voltak vele egykorú lányokkal. Most egy hosszabb kapcsolatban vannak egy 20 éves lánnyal, aki még tanul és nem akar sem férjhez menni, sem gyereket szülni. S a srác számára ebben van a kulcs. Ugyanis szereti a gyerekeket, de mivel nehéz gyerekkora volt, s még örül a felhőtlen szórakozási lehetőségeknek (strandolás, mozi, utazások) örül annak, hogy ez az időpont egy távoli jövőben aktuális.

- 37 éves férfi: Egyedülálló, önellátó, független. Magyarországon dolgozik, pontosabban az önálló vállalkozását vezeti. Bécsben tanul levelező oktatásban, pénzügyi akadémián. Korábban házasságban élt külföldön. Jelenleg nincsen kapcsolata, bár nagyon vágyik rá, s arra is hogy megállapodjon. A szülei elváltak. Az édesanyja jelenleg - átmeneti kiküldetésben - külföldön él. A srácot megviselte a szülei válása, bár erről nem beszél. A problémája, hogy bár csupa szív-lélek egyéniség, állandóan túlsúlyos és az evés gyönyöreiben leli örömét. Ha rászánja magát, akkor nagy-nagy önfegyelemmel képes sokat fogyni. Mit hoz neki a jövő és hogyan alakítja az életét? Ezt csak ő tudná megmondani, vagy most még ő sem.

- 40-es éveiben járó férfi: Ilyen-olyan kapcsolatokban élt, mígnem találkozott a számára megfelelő nővel. A nő 12 évvel idősebb nála. A korkülönbség és egyebek miatt nehezen indult a kapcsolatuk.
A nő alig hitte el, hogy a válását és a link férjét ki tudja heverni, s valaki képes őt szeretni és elfogadni a nagyfiával együtt. Annyira nem akart hinni a kapcsolat realitásában, hogy kivülállóknak kellett rámutatni, hogy Édesem vedd már tudomásul hogy néz rád és csak téged lát a sok nő között! S valóban úgy volt, hogy egy helyiségben ahol sok nő volt, kétségbeesetten, ráncolt homlokkal nézett szét, de felderült az arca, amikor újdonsült kedvesét megpillantotta. A kapcsolatuk hamar együtt lakásnak indult. Akkor a nő úgy érezte, hogy 2 gyereke van, s szenvedett is ettől. Majd a férfit külföldi kiküldetésre küldték, s ő világossá tette, hogy csak úgy vállalja el, ha a párja rövid időn belül utánamegy. Ez nehezen kivitelezhető volt, mivel a nő itthon vezető állásban dolgozott, s döntenie kellett, hogy a karrierjét választja, vagy a kapcsolatot. Ő döntött, fizetetlen szabadsággal a párja után utazott. Közben komolyodott a kapcsolatuk, összeházasodtak és született 2 gyerekük. A nő még néha-néha úgy érzi, hogy több gyereke van a kelleténél, de büszke a férjére és boldog, hogy a kapcsolatot választotta. A férfi tekintete pedig még ma is sugárzik, ahogy a feleségére néz, s egyáltalán nem bánja, hogy elteltek az évek és az asszonykája arcán már néha ráncokat lát, hiszen szereti az asszonykáját a ráncokkal együtt.

- 40 fölötti, nőtlen, független férfi: Általában hosszabb kapcsolatai voltak, de gyermeke nincs. Az utolsó kapcsolatánál úgy gondolta, hogy ez lesz az utolsó, mert jó lenne már megállapodni. A párja gyermekét felnevelt önálló nő. A kapcsolat jól indult még akkor is, ha nem volt benne elég tudatosság. Ám idővel valahogy félrecsúsztak a dolgok, maguk sem értették miért, annak ellenére sem, hogy voltak figyelmeztető jelek. Leginkább a férfi nem értette, hogy párjának mi baja lehet és miért nem elégszik meg azzal, amit nyújtani tud, főleg azért mert az többnek tűnik, mint amire a korabeli férfiak képesek.
A nő elmondása szerint számára a legnagyobb problémát az jelentette, hogy a kapcsolatban egyre inkább nem tudta képviselni önmagát. Túl sok elvárással találkozott, túl sokat kellett adnia és egyoldalúan, gondoskodóan éltetni a kapcsolatot. Egyre inkább azt érezte, hogy nem érzi jól önmagát a kapcsolatban, egyre inkább el is veszítette önmagát, maga sem értette miért.
Elmondása alapján - utólag rádöbbenve - a baj már ott kezdődött, amikor már az legelején nem hagyta, hogy a férfi udvaroljon neki, hanem inkább ő udvarolt a férfinak. Felismerte a saját felelősségét és azt, hogy azt kapta a sorstól, amit abban az időszakban kaphatott.

Lehet, hogy tudnék még írni, de most ennyi jutott eszembe.