Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Michaelita képe
általánosságban
2011. július 18. hétfő, 16:17 | Michaelita

Hermess üdv. újra közöttünk!

Nem tudom milyenek a 30-as, 40-es pasik:) Ezt csak ők tudnák elmondani.
De gondolom, hogy Ők is ahányan vannak, annyi félék:)...mint ahogy mi is.

Általánosságban szeretnék hozzászólni:

Szerintem az emberi kapcsolatok nem egyszerűek. Még néha a családi és baráti kapcsolataink sem, ahol pedig régebb óta és jobban ismerjük egymást.
A párkapcsolatokban pedig találkozik 2 ember, aki kezdi megismerni egymást és a kapcsolaton belül önmagát is. Tapasztalataim szerint minden párkapcsolatban eljön egy idő, amikor elbizonytalanodhat bármelyik fél. Ez általában az elején (1-2-3 hónap után) van így, illetve utána még többször is lehetséges. Itt megmérettetik nem csak a másik személy, hanem a kapcsolat egésze és önmagunknak a kapcsolatban betöltött szerepe, helyzete. S nem utolsó sorban az is, hogy mennyire merünk nyitottak, sebezhetőek lenni, mennyire érezzük magunkat biztonságban a kapcsolatban, mennyire merünk megnyílni a másik ember felé, mennyire merünk megnyílni a szeretetre.

A függetlenségünkhöz, szabadságunkhoz (amit előtte megszokhattunk) is nagyon tudunk ragaszkodni. S ilyen megmérettetéseknél, amikor már nem csak a kapcsolat utáni vágy dolgozik bennünk, hanem a másik elérhető közelségbe került, akkor az is szerepet játszik a döntéseinkben, hogy tudunk-e bármennyire szabadok és függetlenek maradni a kapcsolaton belül is (ha erre egyáltalán szükségünk van).

Azután még úgy is gondolom, hogy mindannyian vágyunk a feltétel nélküli figyelemre, elfogadásra és szeretetre. Ez azt jelenti, hogyha bármennyire is arra gyanakszunk, hogy nem önmagunkért szeretnek feltétel nélkül, s számunkra teljesíthetetlen elvárásokat tapasztalunk - akkor legyünk akár nők, akár férfiak - az megkérdőjelezi a kapcsolat igazi értékeit és nem a kapcsolat megtartása irányba hat(hat).
Véleményem szerint ha azt várják Tőlünk, hogy jó anyák, vagy apák, vagy szeretők, vagy háztartási alkalmazottak legyünk, az az elvárás - ha nem a megfelelő időben jött - már megterhethet egy kapcsolatot. S hogy kinél mi a megfelelő idő, (s eljön-e egyáltalán?) az egyénenként eltérő lehet.

S még az is nagyon fontos szerintem, hogy a kapcsolatban ne csak a párunkat tudjuk szeretni, hanem az adott kapcsolaton belül önmagunkat, önmagunk helyzetét és szerepét.

S ezzel még szerintem csak az egymáshoz való összecsiszolódásról írtam, s arról semmit sem, hogy esetleg lehetnek egyéni lelki sérüléseink, sebeink, félelmeink, elvárásaink.

Lehet, hogy ezt most kicsit pesszimistán látom, de ezeket szűrtem le magamnak...