Hogy vagy Istennel?

Köszönöm nagyon a választ. Bár a párkapcsolattal párhuzamosan jöttek, én is úgy gondolom, hogy nem ott, hanem mélyebben kell keresni az okokat. A lelki betegségek a családi női tagjait mind kísérik. Nagymamám pszichiátrián halt meg, a család szeritem a mai nem dolgozta fel, én 14 éves voltam akkor, igazán nem fogtam fel, de mostanában gyakran előjön, hogy mennyire szenvedhetett és nem értette meg senki. Azóta anyukám és nagynéném is folyton depressziós, unokanővéremnek gyakoriak voltak egy időben a pánikrohamai és ugye én is szorongással, depresszióval kezdtem.
Igen, határozottan érzem, hogy elveszítettem az egyensúlyomat és nem találom a visszautat. Szakmailag is csőd vagyok, egyáltalán nem dolgoztam a szakmámban és hát egyetem után kezdődött, amikor vége a szülői védettségnek és önálló lábra kell állni. Egy ideig nem érdekelt, lubickoltam a szeretetben, amit a páromtól kaptam. Most már érdekel, csak még nehéz lépni.
Az is igaz, hogy nem vagyok helyemen a kapcsolatban, annyira boldog voltam, hogy észre sem vettem és átvettem a párom anyukájának szerepét. Gondoskodó anya is lettem. Ez jó volt a páromnak, ő észre sem vette, hisz a szerelmem mellett ugyanazt a gondoskodást kapta, amit az anyukájától, meg a nagymamájától. Mindent megcsináltak helyette és én is. Év viszem a hátamon az egész kapcsolatot. Én intézek mindent, é csak benne van. Ezt már tudom egy ideje, de változtatni nem sikerült még.
Két éve volt a pókhálóhártya alatti bevérzésem, úgy érzem azt még nem tudtam feldolgozni. Én az erős egészségtudatommal egyszer csak kórházba kerülök és akár meg is halhatok. Azóta pszichológushoz is járok, de nem érzem hogy vele jutok előre.
De most már lassan-lassan csak összeáll a kép.

Még egyszer köszönöm a segítő válasz, nem adom fel, kutakodom tovább.