Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Huszti Sándor - Önismereti tanító képe
Fontos oka van, hogy nem emlékszünk az előző életeinkre! Sokan,
2011. július 12. kedd, 22:54 | Huszti Sándor -...   Előzmény

Fontos oka van, hogy nem emlékszünk az előző életeinkre!
Sokan, még ezt az életüket sem tudják rendben tartani, hát még mekkora zavart okozna az, ha a maguk mögött hagyott káoszokra is emlékeznénk!
Az éppen olyan lenne, mint amikor a juhásznak nincs eszköze a birkatereléshez (juhászkutya) ezért szétszalad a nyája. Ő elkezd rohangálni a birkák után, azok szaladnak előle, fejetlenség van mindenhol, és ekkor szólnak neki, hogy nem csak ezt az egy nyájat kell összeterelnie, hanem rá volt bízva még másik húsz is és ott sem volt juhászkutyája!

Ami információra szükségünk van az itteni problémáink megoldásához, az mind itt van körülöttünk, azért sohasem kell messzebbre menni. Amiért mégis a távoli múltban keresgélünk, az azért van, mert nem akarjuk/tudjuk észrevenni azt a lépést, amit most kell megtennünk a megoldáshoz.
Például lehet, hogy érezzük, el kellene engednünk valamit, amihez régóta ragaszkodtunk, vagy annyira ki kellene nyitni a szívünket, aminél már sebezhetőek lennénk, de az egonk inkább másfelé néz, hátha ott talál egy számára biztonságosabb, kényelmesebb megoldást. Persze a megoldás mindenütt ugyan az, Önmagában kell változni.
Ezért az előző életes utazásoknak is csak az lesz az eredménye, hogy meg kell tegyük azt, amit annyi ideig halogattunk.

Ha emlékeznénk az előző életeinkre, akkor ott is csak ugyanazokat a hibákat látnánk, amiket ebben az életünkben is látunk, legfeljebb azt könnyebb felvállalni, mert nem érezzük annyira felelősnek magunkat, hiszen azt egy másik énünk tolta el.

Például egyes szkeptikusok, tudós pszichológusok azt mondják, hogy az előző életes emlékek "legyártásával" könnyít magán az elme, így teszi elviselhetőbbé a jelenkori nehézségeket. Áthárítja a felelősséget, a vágyakat, a félelmeket.

Az én tapasztalatom az, hogy ha már kellően kimerítette az ember ez életbeli információ forrásait a megoldás keresésben, akkor a múlt emlékei pont időben, maguktól szabadulnak fel.
Épp így történik a gyerekkori emlékeinkkel is. Ha valaki nem emlékszik a traumás gyerekkorára, a jelenkori elakadásainak vélhető forrására, akkor sincs nagy baj, nem akad el az úton. Amire most emlékszik, amit most tud, abból is fel lehet oldani a problémát, csak itt kell keresnie a megoldást!

Ez egy szemléletváltást követel. Ahhoz szoktunk, hogy ha nem látjuk egyből a megoldást, akkor keressünk távolabb is lehetőségeket. Jól megfigyelem ezt a gyermekeimen, de olykor magamon is. Keresek egy tárgyat, ami ott van az orrom előtt, csak nem ismerem fel, vagy nem nézek be a többi mögé. Ezért elindulok keresni egy másik szobába, ahol a legvalószínűtlenebb, hogy ott legyen. Közben érzem, hogy emitt nem tettem még meg mindent a sikerért, de csak tovább erőltetem a fals keresést, mígnem visszatérek a kiindulóponthoz és Heuréka! - megtalálom, ami addig is megvolt!

Tehát úgy kellene hozzáállnunk, hogy minden itt van a megoldáshoz, csak rendesen széjjel kell nézni és bevállalni azt, amit látni fogunk!