Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
szeklice képe
Fájdalomtest-nyilakkal sebeztük egymást
2011. július 07. csütörtök, 16:29 | szeklice

Bár Szeges indította e blogot és jelezte szándékát, hogy bővebben kifejti önfeltáró folyamatát, én is kötelező érvényűnek tartom magamra nézve, hogy ezt megtegyem.
Annál is inkább, mert egy ideje valamiért szemmel láthatóan én kezdeményeztem a "találkozásokat" a velem aztán később konfrontálódó szereplőkkel...

Az első kezdeményezés akkor történt, amikor megírtam Megmondó-show blogomat, hozzátéve azt is, hogy a kíváncsiság vezérel ebben, vajon mi fog történni. Jó "okom" volt erre.
A belső okom egy rajtam átvonuló fájdalomérzés volt, amelyet Erika egyik megjegyzése okozott bennem. Ezt az érzést - bár igyekeztem lecsitítani magamban - újra és újra felerősítette bennem Éva, (aki Erika barátnője) akiben én egyre inkább valamiféle manipulátort láttam, aki mint pók a hálója szélén lesi soros áldozatát.
Tudtam, hogy ez az érzés feldolgozatlan tartalmat takar bennem, ezért kértem mindenkit, hogy akinek indíttatása van, jöjjön el (sötét) tükörnek nekem. És jöttek segítő tükreim, akik közül - bár mindenki nagyon fontos volt nekem -, most kettőről írok.
Elsőként Erika jelentkezett. Őszinte volt. Úgy érzem, sikerült párbeszédet folytatnom Vele, mely után nem maradt bennem semmilyen feldolgozatlan, kimondatlan érzés. Világosan éreztem, hogy nincs bennem tüske vele kapcsolatban, tisztán ki tudtam mondani a következőket neki: "Velem hasonlónak érzem a belőled áradó dinamizmust, bátorságot/vakmerőséget és a sasszem-kritikai hajlamot, a hiúságot. És harmincas éveimben hasonlóan takartam ezekkel én is mérhetetlen szeretet-éhségemet."
Úgy éreztem, hogy amikor említést tettem neki saját régebbi blogjáról, azonnal a MOST-ban reagált erre, őszintén beszélt a félelmeitől vezérelt működéseiről.
Később jöttem rá, hogy a benne általam meglátni vélt igazságharcos bennem is ott van, sőt egész életemben érzékenységet mutattam iránta, akár úgy is, hogy hazudtam.
Köszönöm, Erika! Meghajolok előtted. Segítettél nekem azzal, hogy őszintén magad adtad!

Aztán egy nap múlva érkezett a blogba Éva. Nem is igazán hozzám szólt, Erikával kicsit a félelemről pöckölődtek, majd elment. Éreztem, hogy valami miatt ő még bizonytalan, legalábbis jelezte, hogy még nem tud mit mondani.
Harmadnap aztán visszajött, és elmondta a véleményét. Amikor odaért a mondandójában, hogy én "folyamatos nyitott szívcsakrás állapotban vagyok", ezért Etelének interjúra ajánlott, akkor bennem ugyanaz a gyomortájéki ismerős érzés jelentkezett, mint amikor anno ezt a bejegyzését olvastam.
Hiszen tudtam, hogy én nem vagyok ebben az állapotban. (Jön még nekem csatornaszag odalentről bőven...)
A másik általa felvetett dolog, ami miatt én annak idején mélységesen felháborodtam -noha akkor még nem jeleztem felé rögtön -, az az én és Szeges által magánlevélben reá bízott személyes adatainkból általa összeállított kronobiológiai megközelítésű horoszkóp-elemzés, melyre alapozta ama fórumra tárt véleményét, hogy mi nem vagyunk összeillő pár a Szerelmemmel, Ő örök vesztes lesz mellettem, stb.stb. Ezt én a személyes információval való visszaélésnek tartottam. Éva már máskor is megtette ezt Szeges esetében kb. 1 éve, amikor engedély nélkül részletesen "kibeszélte" a fórumon annak hatalmas szív-, no meg szexcsakráját! /nem is tudod Évi, hogy ezzel is minket segítettél, noha nem voltál tudatában ennek:-)/
Szóval egyből "gyanút fogtam", s ettől fogva ezen a szubjektív szűrőn keresztül kezdtem látni minden megnyilvánulását.
Amikor reagáltam a mondandójára, sokszor elfeledkeztem arról, hogy ő A TÜKÖR nekem!
Ilyenkor mondtam neki néhány "tutit", de aztán visszahúzódtam megint, mert kapcsoltam.
Úristen, mit teszek! Ez a nő ugyanazt csinálja, amit én is teszek vele!!!

De még nem tudtam, csak éreztem, hogy valami késztetés mocorog bennem.
Aztán "rácsatlakoztam" arra az előfeltételezésemre, hogy Egy kis akárki körül valami nem stimmel.
Őszintén zavart engem az, hogy Zsuzsa helyett egyre inkább Éva válaszolt, stb.stb.

A többit - sajnos/nem sajnos - bárki ismerheti, bár képzelhetitek mennyire nem tudta (?) itt senki, hogy minek a közepébe csöppent, ha mi az "ördögi játszma" szereplői sem tudtuk, mit miért teszünk...
Mindenki a saját igazságát kereste ebben a konfliktusban, és fel volt háborodva, ha a másik ahelyett, hogy az őszinte (általában nálam gyomortájékon jelentkező) érzéseit nevezte volna nevén, amit a másik kiváltott benne, újabb attrakcióval rukkolt elő, mindenki olyan stílusban, amilyenben:-)
Sanyi ebben a gyermeteg játékban (mint máskor is) csupán gyermekként tud kezelni minden résztvevőt, ezért nem lehet csodálkozni, ha büntető apaként nyilvánul meg. /Sokat segített nekem H.S. a tegnapi levelének első mondatával, noha igazán csak ma hajnalban esett le a tantusz./
Szeges-Szerelmem is felismert valamit tőlem függetlenül, és megdöbbentően csodálatos érzés volt szinte egyszerre kimondani: ugyanazt tettük itt egymással körbe-körbe, amit a másikban kitartóan sérelmezünk, és nem találunk rá igazság-gyógyírt!
Pedig ott van az orrunk előtt...

Zsuzsa tegnap Szegesnek írt valamit, ami bennem egy olyan mélyre rejtett gyermekkori emléket idézett fel az Apukámról, amitől hirtelen összeállt bennem valami felismerés. Csodásan tisztán, elemi erővel éreztem feljönni. Meg tudtam nevezni! Ezzel szinte teljesen együtt ismertem fel, hogy a szeretet-kapcsolataimban sokszor elszenvedett "becsapások", - noha azt hittem, hogy tudok teljes hittel bízni -, itt köszöntek vissza a gyanú, ellenőrzés, prekoncepció formájában.
Istenem Zsuzsa! Hálát érzek Feléd! Kérlek, bocsáss meg, mert nem tudtam, mit teszek Veled.

Évát hagytam legutoljára, mert érezhetően ő volt számomra a "legnagyobb és legnehezebb falat".

Miközben Erika kérdéseire válaszoltam, ezt írtam neki: "De hogy valójában mi zajlik benne és bennem, azt nem tudhatja a másik, vagy egy harmadik-negyedik.
Csak találgathat, vagy projektálhat.
Ha engem valamiért "piszkál", hogy nem válaszol, akkor bizonyára sokszor meg fogom kísérelni, hogy szóra bírjam. Kérdéseket teszek fel például.
És itt a fórumon rá vagyunk utalva a visszajelzésekre, a pontos szavakra és hangsúlyokra, mert enélkül úgy fogjuk kialakítani a véleményünket a másikról, hogy a róla kialakítandó kép hiányzó részeit egész egyszerűen rávetítjük."

Kedves Éva!
Mindent, amit megéltem Veled és "orrod alá nyomtam", azzal nekem nagyon komoly dolgom volt/van!

Láttam Benned a Színésznőt? - Engem az iskolában művésznőnek becéztek...
Sérelmeztem, hogy felhasználtál itt egy bizalmas információt? - Én is mindenáron briliánsan bizonyítani akartam az igazam...
Megsértettünk a "tudásgönccel"? - Én 44 évesen kezdtem el igazán gyorsmotorral tanulni, hogy bebizonyítsam, vagyok valaki. Akkor azt hittem, hogy az a legfontosabb. Akkor az volt:-)
Sorolhatnám, ping-pong-szerűen....bizonyára Te is fel tudsz fedezni hasonló párhuzamokat köztünk...

Kérlek lásd meg bennem azt az embertársad, aki még mindig tanulóvezető a saját útján.
Lásd, hogy amikor önkéntelenül megbántottalak, akkor valamiért nem tudtuk őszintén magunkat közölni egymás felé.
Köszönöm Neked ezt a "balhét", mert engem még őszintébb önvizsgálatra szorított!
Te juttattál el, Te kellettél ehhez, hogy rájöjjek, mit tettem. Bocsáss meg nekem.
Emlékszel még a Kicsi lélek c.mesére?... Köszönöm Éva!

Megköszönöm Michaelita, Miklós és Ademon tükreit:-) Clarysszáét is:-)

Most itt állok Előttetek csupaszra vetkőzve, látszanak talán már a démonaim a levetett ruhákban.
Bocsássatok meg, amiért a saját démonaim nevei helyett a Tiéteket kiabáltam.
Akkor azt fájdalmamban tettem.
Most békét érzek. Hisz' tán több vagyok, mint a démonaim.

Ámen

szeklice