Milyen típusú masszázst kedvelsz?

Megfigyeltem, hogy bizonyos fejlődési fázisok egyszerre jelennek meg a környezetemben. Amiről írsz, én is azt élem egy ideje. Hiszen a békében, a szeretetben, az egészségben benne van minden más is...
És legfőképpen az, amire szükségük van...
Volt egy idő, amikor hihetetlenül kíváncsi voltam a "másik" világra. Látni akartam az aurát, a szellemeket, az energia megnyilvánulási formáit... A nagybetűs Valóságot, mint a Mátrixban...

Sokat tanultam és igyekeztem, hogy megnyíljon a harmadik szemem.

Mégis, az volt a tapasztalatom, hogy az akaratomra nem reagál az Univerzum. Viszont az igyekezetemet meghálálta olyan formában, hogy teljesen spontán módon megélhettem egy-egy "különleges" képességet, nagyon sokat és sokfélét.

Már láttam az aurát, az előző-életbeli arcokat, egy-egy beszélgetésben beugrottak képek a jövőről, vagy az illetőről, olyan információkhoz jutottam a "channelling" -gel, amiket a látók szoktak tudni, olyan összefüggéseket ismertem fel egy pillanat alatt, ami ésszel fel nem fogható, voltak látomásaim, eltűntek a látásomból bizonyos tárgyak (pl. épület), a legkülönbözőképpen láttam az energiát.... stb...

Aztán elengedtem az egészet, mert rájöttem, lehet, hogy olyasmit erőltetek, ami nem is az én dolgom (a volt pasim látó, meg gyógyító). És ekkor, elkezdtek spontán működni, az akaratom bevonása nélkül. Megtanultam úgy Tarot-ni, hogy használom ezeket a képességeket. Tényleg mágikus a Világegyetem.

És amint elfogadtam, hogy úgyis az kerül elő, ami a dolgom, minden előkerült. Most azt élem, hogy mindig ráérzek, mikor, mit kell használni, és elfogadom, hogy nem az akaratommal működtetem a dolgot. Olyan, mintha szólnának fentről, hogy "kártyázz!", "figyelj a piros lámpára...!", "chanellingelj", "tedd rá a kezed!". Csak beugrik egy-egy kép, és én elengedem, és egy kis idő múlva megjön az információ, miről szól, mit kell tennem, stb... nagyon klassz. Néha, kicsit ijesztően, de hát az egót meg kell tanítani a dolgok elfogadására...

Szerintem egyébként ezek nem egyéni képességek. Ezek mindenki képességei, a szellem képességei, a szellemi világ törvényeinek megnyilvánulásai a felfogó-gépezetünkben, a tudatunkban, az elménk segítségével leképezve. Lehetnek egyszerűen az intuíció megnyilvánulásai, vagy akár a szellemi energia anyagba történő manifesztálásai.

Csak attól függ a dolog, mennyire tág a tudatosságunk, és mennyire befogadó az elménk. Valamint az energia-szintünktől.

Ma reggel például egy feladat előtt álltam, és nem volt megfelelő az energia-szintem. Elkezdtem jobban befelé figyelni, amíg vezettem az autót, és arra gondoltam, hogy a belső látás sokat segítene az ügyben... Erre elkezdtem érezni a harmadik-szem csakrát valami hihetetlenül beturbózódni. És aztán az egész napom megváltozott. Hirtelen elkezdett minden sikerülni... Ma több nagy kívánságom teljesült, amiről a napokban álmodoztam...

Ennyi ez. Csak meg kell tanulni nyitottnak lenni. Mindenre. És elfogadni a feladatokat is. És akkor odajön hozzánk a Mindenségünk.

Én a képességéket nem mint pótszereket látom, hanem mint az út részét. Valamit, ami kiemel a kilátástalanságból (milyen jól fogalmaz a magyar... :), ami reményt ad, és egy új világképet, ami tágabb, és több lehetőséget rejt magában. Ez szimpla mágia, de miért ne élnénk meg, ha egyszer továbblendít?

Persze végső soron nem kell rájuk vágyni. Végső soron semmire sem kell. De a vágyunk emel fel a megéléshez, aztán az elengedésük a szeretethez. És a szeretetben végül minden ott van. A szellemi képességeink is. És valószínűleg az adatik meg belőle, amire szükségünk van a feladataink betöltéséhez.

Te hogy látod ezt?

Aditi