Hogy vagy Istennel?

Ildi, itt azért beszélünk el egy picit egymás mellett, mert különbözik a világképünk. Ami természetesen renben van így, csak emiatt másképp fogunk fel dolgokat.
Én abban hiszek, hoyg mi magunk választunk meg előre rengeteg dolgot mielött leszületünk, és pont ahhoz illesztve, ami feladatunk lesz lent. Így tehát a szüleinket főleg, hiszen az nagyon jelentős hatás, ki hoyg nő fel, milyen krölmények, nevelés, szeretet vagy bántás közepette. Lehet, hoyg bizonyos dolgokat a szülei kellett megadjanak neki, lehet hoyg ellenkezőleg, ő nekik, vagy ő keleltt a szüleit tanítsa valamire. ÉS a szüleinket célunkhoz választjuk, hoyg tapasztaljunk olyan dolgokat amik ahhoz kellenek. HA nehézség, akkor az kellett. Így tehát nekem ezzel emiatt nincs gondom, mert ebben szilárdan hiszek, abban is, hoyg aki bántott, az ezt előre bevállalta értem, hoyg segítsen a fejlődésemben.
Így tehát a negatív az jó végső soron, és a negatív dolgok a szüleinkben olyasmi, amiért hálásak lehetünk.
Én ezért el tudom mondani az egész szöveget, amit leírtál, és amit használnak is páran családállításon, és igazából nem is volt problémám a szüleimmel, csak tudva hoyg mégis csúnya dolgok történtek ott, 'végignéztem' egypár módszerrrel, hoyg megbizonyosodjak róla, nincs ott semmi maradék lenyomat sem már amit még rendbe kéne tenni.
Én azt, hoyg "Nekem a szívemben csak sajátmagam ereje van", teljesen máshoyg értem a saját világképem miat, mint ahoyg te. Ez nálam nem azt jelenti, hyog még problémám van a szüleimmel, hanem inkább, hoyg ahoyg Attila is írta, 'nincs igazából közünk a szüleinkhez', én úgy gondolkodom, hogy különálló 'lelkek' avgyunk, akik ehhez a leszületéshez választottaks szülőket maguknak, akiktől tapasztalásokat kaptak, és van kötelék, de mindenki ettől függetlenül egy külön lény a maga útján.
Ettől függetleneül, örülök hoyg kipróbáltam a családállítást is (sok más módszerrel együtt), meg hoyg bezsélgetünk néha.
"A szülők nem válogathatják meg, mit adnak a gyereknek, és a gyerekek sem válogathatják meg, mit fogadnak el a szülőktől. Nem tehetnek hozzá semmit, és nem is vehetnek el semmit abból, amit a szüleik adtak nekik, mert a gyerekek maguk a szülők. Aki ezt elfogadja, összhangban van valami nagyobbal."
EZt az utolsó bekezdést is én a saját világképem szerint értelmezem, nekem azt jelenti, hoyg mivel én választottam a szüleimet most is, mint minden más leszületésemben, ezért pont úgy jók nekem, ahoyg vannak, ahoyg voltak, ahogy és amit adtak nekem, akkor is ha nehéz volt. Az én világképemben így vagyunk összhangban valami nagyobbal...
Szóval máshogy értünk, értelmezünk dolgokat, de sokmindenben mégis egyetértünk, ha egymás szemszögéből kiforgatva is.