Hogy vagy Istennel?

Zsuzsi, még egy utolsó megjegyzés ehhez a témához: amit mondasz, lehet, hogy így van, de csak akkor jelentheted ki biztosra, ha beengedted szívedbe, lelkedbe a szüleidet - vagyis el tudtad mondani a fenti mondatokat sírás, torokszorítás, mellkasnyomás, és egyéb kellemetlen testi tünet nélkül. (Könnyezés, meghatódás megengedett)

De eddigi hozzászólásod arra enged következtetni, hogy ezt még nem tudtad megtenni. (Azt írod:... "Nekem a szívemben csak sajátmagam ereje van"....-Azért egy dolgot szeretnék leszögezni: ez is elismerésre méltó!!) Ha meg tudod tenni, a szüleid erejével gazdagodsz.

Ugyanakkor a családállításon,- ha gubancos a probléma, - erre nem biztos, hogy idő és lehetőség van. Addig meg amit leírtál, csak feltételezés.

Sokan amiatt nem merik beengedni szívükbe a szüleiket, mert félnek attól, hogy akkor hibáikat is (mert az azért van rendesen) magukba engedik. De hát ugyan ki akarja elkövetni azokat a hibákat, amiket a szülei?

"Ha olyan leszek, mint az anyám, csapj agyon."- mondta a férjének volt kolléganőm. Nem kell sokat gondolkoznunk, hogy kitaláljuk, milyen lett. Mert amitől menekülünk, abba lépten-nyomon belebotlunk.
Sanyi is azt tanítja: engedjük be a negatív dolgokat is magunkba.

"A szülők elfogadása

A gyermek csak akkor jöhet tisztába önmagával, ha elfogadja a szüleit. Igen, azt mondtam, elfogadja. Ez azt jelenti, hogy olyannak fogadja el őket, amilyenek, olyannak tiszteli őket, amilyenek, anélkül hogy bármi mást akarna, vagy bármi másra vágyna. Pontosan olyannak jók, amilyenek. Aki így fogadta el a szüleit, önmagával is tisztában van, és teljesnek érzi magát, mert mindkét szülője jelen van benne a tejes erejével.

Vannak, akik attól tartanak, hogy ha elfogadják a szüleiket, ezzel a szüleik rossz tulajdonságait is átveszik. Ilyen még sohasem láttam. Annak, aki elfogadja a szüleit, mindig a rendelkezésére áll a teljes ereje, és az, ami esetleg félelemre adhat okot a szülők sorsában, például hogy az anya beteg, ettől kezdve semmiféle szerepet sem játszik. Mintha elfújták volna.

A szülők nem válogathatják meg, mit adnak a gyereknek, és a gyerekek sem válogathatják meg, mit fogadnak el a szülőktől. Nem tehetnek hozzá semmit, és nem is vehetnek el semmit abból, amit a szüleik adtak nekik, mert a gyerekek maguk a szülők. Aki ezt elfogadja, összhangban van valami nagyobbal."
(B. Hellinger: A forrás nem kérdi, merre visz az útja)

SEMMIT NE HIGGYETEK EL, MINDENT PRÓBÁLJATOK KI!