Hogy vagy Istennel?

Kedves Szeklice!

Az "Emberi játszmákat" csak Eric Berne-től ismerem, és soha nem mélyedtem annyira bele, hogy ilyen szemszögből vizsgáljam a helyzeteket. Viszont nagyon érdekes volt, tökéletesen egyetértettem, - ezek így működnek - és jól szórakoztam az író stílusán.

Ha Klárinak adott válaszomra reagáltál a "játék" témájában, akkor én valójában arra utaltam, amikor azt írtam, hogy a bejegyzéssel lehet, hogy elveszem némelyek játékát - vagyis az önmegvalósítás, illetve a megvilágosodás keresését. Ugyanis ha igaz az idézet, és a megvilágosodás keresése csak arra való, hogy pótolja a szüleink hiányát, akkor szüleink szívünkbe fogadásával "elvész" a keresés igénye. Mit fogunk csinálni rengeteg felszabadult időnkben? :))

Az utolsó mondataidat nem érzem, lehet, hogy kevésbé kísértem figyelemmel a történéseket. Akik elhagyják az oldalt, nem áldozatok, önszántukból tették ezt, talán már nem elégíti őket az itt elhangzott információ,
talán kerülik a konfliktust,
talán nem értik a témákat,
elmentek nyaralni,
fontosabb dolguk van,
másfele terelte őket az élet,
vagy olyan érzések kerítették őket hatalmukba, amiket most átgondolnak, megfontolnak, megvizsgálnak, stb.

"Kis akárki" pedig nagyon erős családi lélekkötésben van valamelyik ősével, amit sosem fog elismerni, éppen a kötés erőssége miatt. Ha elhatározná, hogy kilép ebből, intenzív hűtlenségérzéssel kellene szembesülnie, ami csak akkor enyhülne, ha az adott családtag (aki akár már halott is lehet) áldását adná az életére.