Hogy vagy Istennel?

Igen Ildi, amiket it leírsz, nagyon igazak szerintem is.
'És általában úgy választunk, hogy abban a helyzetben mi nekünk a legjobb. Lehet, hogy némelyeknek megint szörnyűséget fogok mondani, de még ha kívülről áldozatnak is tűnik az amit teszünk, valójában saját magunkért tesszük.'
És erre nagyon jó példa a gyerekednek való csokivétel. Mindig azt választjuk, ami a saját lényünknek is a legjobb, és ezt érezzük és amiatt cselekszünk úgy. Ennyit írtam én is.
(p.s.: voltam egyébként családállításon én annak idején a szüleimmel kapcsolatban, és ott voltak hasonló mondatok, ismerem, amiről írsz, sőt, ajánlom is mindenkinek, akinek bármi apró érzése nem stimmel acsaládjával, bárkivel kapcsolatban)
Ismerem a 'feláldoztam az életem a családomért' típusú mintát, az édesanyám, és ismerem az ellenkezőjét, akinek uyganez nem áldozat vot, hanem a saját lénye szerinti egyetlen neki is örömet okozó út - ez pedig a nagymamám volt. És sugárzik a különbség, innen látszik, kinek mi a lénye, és mi a szerep, amibe félig belerokkan.