Hogy vagy Istennel?

Kedves Ildi!
Hát, az igazság az hoyg én nem vagyok jó alap. Az emberek mondjuk 99%-tól teljesen eltérő a problémám (jó, mondjuk mindenkié más és más) ami még megoldásra vár, így nekem nincs azzal gondom hyog üvöltözik velem a főnököm, rosszul töltöm ki az adóbevallásom, ellopják a pénztárcámat, meg ezek, pedig bőven megtörténnek velem, sőt én inkább bevállalom, hyog üvöltsenek velem, minthogy a kollégámmal üvöltsenek, aki ettől kiborulna, mert én meg simán elbírom, tehát ez egy jó megoldás. Nekem semmi ilyen dolog nem okoz gondot. Egy más téren van feladatom.
Azt se mondtam, hoyg nekem már a lelkemben van a szüleim ereje - csak annyira, amennyire mindenki másnak, aki lerendezte a velük levő dolgát, megértette hogy ha bánottták is, nem tehettek mást, és talán azzal is segítettek, aki elfogadta őket, aki embernek látja őket hibáikkal együtt elfogadva. Ez annyi, hogy szabaddá válsz megszabadulsz egy béklyótól - és a béklyó nem a szüleid maguk, egyáltalán nem, hanem a feldolgozatlan részei a kapcsolatotoknak.
Nekem a szívemben csak sajátmagam ereje van, de ennyivel kevésbe korlátozva már. ÉS ez azért sokat számít. Arról nem beszélve, ha nekik meg tudsz bocsátani, akkor másoknak már sokkal de sokkal könnyebb.