Hogy vagy Istennel?

Drága Alfa & Omega,kedves barátom!:)
Mi ez a kitüntetett figyelem,hogyha bármi témába vágót írok,te azonnal itt teremsz,és a te kedves aranyos stílusodba,lehülyézed ,leviccezed a véleményemet?:)
Én sohasem hülyézem a te materialista szemléletedet,mert egy bizonyos fokig igaz,tehát van létjogosultsága,ahogy annak is ,amit én írok,és annak is amit bárki más bármilyen más szemszögből ír.

Barátkozz már meg ezzel kérlek,hogy sokan,sokféleképpen látjuk a világot,mert mindenki úgy látja,ahogyan a világ az ő tudatában létezik.
Ez ellen még te sem tehetsz,a mégoly szigorú tudományosságoddal sem.
Én most nem mondom azt,hogy a te ellenérveid hülyeségek,merthogy ez is egy nézőpont,de korántsem a teljes. Mint ahogy az enyém sem az:)

Most mondhatnám,hogy teljesen értelmetlen amit írtál válaszként a kiemelésekre,mert akkor nem érted amit írtam,valahogy így se füle se farka,de a második idézetedre mégiscsak mondanék valamit:

Éva:
"Vagy például miért lenne az egyik legnagyobb konfliktus az a családban,hogy valamelyik szülő a nembeteljesített vágyait mindenáron a gyermekével akarja beteljesíteni/pótcselekvésként/"

Alfa:
,,mert így ő mégiscsak valamelyest a sajátjaként átélheti''

Most ugye én is megkérdezhetném,hogy viccelsz???:)
A gyerekre erőltetve,akinek egészen más esetleg az útja,mert ő elszalasztott valamit,és nem tud beletörődni,nem tudja feldolgozni magában???
És azért hogy ,,valamit átélhessen belőle''/ami lehetetlen,mert ő nem a gyereke,az már egészen más élmény lesz:)/,szóval ezért a fals élményért képes lenne tönkre tenni önző módon a gyermeke életét???
Ezt most komolyan gondolod?:DDD

Ildikó pedig -az én olvasatomban legalábbis-,nem kijelentett valamit,hanem felvetett egy kérdést,és nyitva hagyta azt,hogy vitassuk meg. Ki ki a nézőpontjának megfelelően:)