2009. június 04. csütörtök, 11:23 | Almás (útkereső)
Előzmény
Párom mondta egyszer rólam, hogy számára érdekes, hogy nagyon kritikus vagyok az emberekkel szemben, de mégis mennyire elfogadom őket.
Mostanában a visszajelzésekből és egyéb elmélkedésekből arra a megállapításra jutottam, hogy valószínű a kritikámnak erősebben adok hangot mint az elfogadásnak... :-)
Sanyi ?
Az elfogadást hogy lehet kimutatbni, anélkül, hogy valakit "ne nyálazzak össze" ? :-)
Mert a szívemmel szeretem dolgot valahogy ki kell mutatni, hogy megérezzék, nem ?
Komolyan kérdezem, csak így sikerült megfogalmaznom.
Mert az "én elfogadlak, akármilyen vagy", felém inkább közömbösséget árszt, nem szeretetet.
Persze más elfogadni és más szeretni.
Akkor lehet hogy itt a megoldás is, én csak elfogadom de még nem szeretem az embereket ? Mert ha szeretném, éreznék is?
A teljes beszélgetés megtekintéséhez kattints ide!
Párom mondta egyszer rólam, hogy számára érdekes, hogy nagyon kritikus vagyok az emberekkel szemben, de mégis mennyire elfogadom őket.
Mostanában a visszajelzésekből és egyéb elmélkedésekből arra a megállapításra jutottam, hogy valószínű a kritikámnak erősebben adok hangot mint az elfogadásnak... :-)
Sanyi ?
Az elfogadást hogy lehet kimutatbni, anélkül, hogy valakit "ne nyálazzak össze" ? :-)
Mert a szívemmel szeretem dolgot valahogy ki kell mutatni, hogy megérezzék, nem ?
Komolyan kérdezem, csak így sikerült megfogalmaznom.
Mert az "én elfogadlak, akármilyen vagy", felém inkább közömbösséget árszt, nem szeretetet.
Persze más elfogadni és más szeretni.
Akkor lehet hogy itt a megoldás is, én csak elfogadom de még nem szeretem az embereket ? Mert ha szeretném, éreznék is?
?
Üdv: Almás