Melyik állathoz hasonlít a természeted?

Meg van annak a logikája, hogy milyen energiák mentén jó vagy rossz az életünk. A szülőket hordozzuk magunkban, fele részt apánk, s fele részt anyánk vagyunk. Ha nem akarunk élni például, igen nagy az esélye annak, hogy azért mert nem tudjuk önmagunkat elfogadni. De kik is vagyunk? A szüleink. Ha tehát a bennünk élő szüleinket nem tudjuk elfogadni, ha a valóságos szüleinkkel konfliktusban vagyunk, ha nem akarjuk Őket önmagunkban megélni, ha nem veszünk tudomást erről a tényről és a szüleinkhez való viszonyunkat nem rendezzük, önmagunkkal szemben is rendezetlen a kapcsolatunk.

Én nagyon is eltudom fogadni azt, hogy az önmagunkban el nem fogadott szülők, tudattalanul vezérlik a gondolkodásunkat és a világhoz való hozzáállásunkat, ami leginkább a nem-akaromságban érhető tetten. Nem akarom őket, nem akarom magamat, nem akarok ebben a világban élni ezáltal stb...

És hát Szeges barátunk ezt belekötésnek aposztrofálja én feljajdulásnak értékelem a részedről.

Természetesen nem csak a szülőkkel szembeni viszony az életünk meghatározója, de kétségtelen tény, hogy a szülőkkel szembeni viszonyunk rányomja az életünk minden területére a bélyegét... A szülőkkel szembeni viszony ugyan is valójában az önmagunkkal való viszonyunkra mutat.

Ha pedig valaki rosszban van Önmagával, az Isten sem menti meg akarata ellenére...