Milyen gyermekkorod volt?

Kérdésed elindított bennem egy újabb kérdést.

Ahhoz, hogy valamiről beszélgetni tudjunk, valahogy meg kell neveznünk a dolgokat. Persze azzal, hogy megnevezzük, bizonyos mértékben minősítjük is, de attól, hogy a körtére azt mondom, hogy körte, és nem ház, attól még nem negatív irányban minősítettem, csak kijelentettem valamit, hogy mindenki tudja, most a körtéről akarok beszélni.
Egy csecsemőt sem tartok hülyének attól, hogy tényszerűen tudom, és akár ki is mondom, hogy alacsonyabb a gondolkodási szintje, mint egy felnőtté.

Tehát, akkor ha a szavakkal, gondolatokkal azáltal, hogy egy szót használunk rá minősítünk is, akkor vajon Isten hogy "beszélget"? Hisz állítólag Ő tejelsen elfogadó, semmihez nem tapad számára minősítés, talán minőség sem, mindent a maga önvalójában lát, de akkor hogyan "beszél" a dolgokról? Egyáltalán "beszéleget" "valakivel" valamiről?

Hmmm. Hát érdekes.

Mackó