Mi a véleményed a Sirály csomagokról? Vásárolnál közülük?

Nincs jó és rossz. Az éjszaka is jó és a nappal is.

Így értettem, hogy minden szent.

A saját utunkat járva nem árt meghallgatni a nagymestereket is. :) Persze, nem kötelező, mindenki mást él.

Az egót nem társamnak, hanem szelídítenivaló eszközömnek tekintem. Eszköznek a Földön való létezéshez, amelyet azonban a szeretet szolgálatába kell állítanom. Mint az élményemben. A vágy megélése Mennyország, ha a szeretetet szolgálja, ha nem várunk el semmit, ha örömmel vagyunk odaadóak csak mert jó odaadónak lenni. De oda is adjuk! Ugyanakkor a vágy maga a pokol, ha ragaszkodunk, nem csak a párunkhoz, hanem akárcsak egyetlenegy ítéletünkhöz a párkapcsolatokban, amik egészen akár az ember születéséig nyúlnak vissza a tudatalattinkban. Az emberek többségének halovány fogalma sincs arról, hogyan irányítja őket, tetteiket, házasságaikat, csókjaikat a több évezreden keresztül felgyűlt ítélet-halmaz, amely azzal a valósággal szemben áll, hogy szabadok vagyunk, és nemiségünk is csak a ruhánk. Eszköz, hogy szeressük egymást. Ezen kívül semmilyen funkciója nincs. Úgy értem valódi funkciója. Az illúziók érdekesek, de a valóság felettük áll. És meg kell tanulni bánni velük, hogy élvezhessük őket, hogy az Isten Édenkerjtében lehessünk itt a Földön. Az Édenben csak Élet van, Szent Élet. Öröm. Nincsenek elvárások, ítélkezések, elválasztások. Az az ego világa.

Ha összehasonlítasz valamit valamivel, az egód valóságát éled. és már be is csapott. Ha elválasztasz egy élményt a másiktól, az az egód. Ha egy embert a másiktól, az is az egód. Ha meg tudod élni, mit jelent az egyek vagyunk, tudod, miről beszélek.

A feltétlen szeretet nem cél. A feltétlen szeretet a végső értelme és egyben a valódi értelme az életnek. Az az élet. Az a fény. Az a tudatosság. Azok vagyunk, és az marad meg belőlünk mire kilépünk a Szamszarából. Minden mást leteszünk, mert minden más múlandó. A testünk, a nemiségünk, az lelkünk az összes előző-életbeli érzelmeinkkel, gondolatainkkal. Végül a szellemünk, az élet-utunk is.

A Szamszarán kívűl nincs gondolat. Nincs szó. Nincs agy. Nincs test. Nincs lélegzet. Nincs érzelem. Egytelen érzelem sincs. Nincs különállóság. Létezés van: egység. Szeretet, amiből az összes többi való.

Akkor meg minek leragadni a többinél? Ha úgyis lecserélik? Persze mindent csak sorjában. A megélés az út része. De csak átmenetileg. És nem árt tudatosan. A teremtés törvénye: amit a tudatodban tartasz, az vagy. Ha jó neked az egóddel élni, és még pár milliószor leszületni, hogy szolgálatba állíthasd, és rájöhess végre, hogy csak ez az egyetlen feladat van ezen a gyönyörű kicsi bolygón, hát tedd.

Nekem nem társam. Vadállatom, amiből nemsokára háziállatot faragok. Benne van a betegségem. Mélyen, előző életekből származik. Hogyan is tekinthetném a társamnak a betegséget? Persze egy ideig kísér, és tanít, de csak arra, hogy egyre tudatosabb legyek, és a végén kiáshassam teljesen, és feloldhassam a szeretetben. Ezért születtem.

Nem gyűlölöm és nem utasítom el az egót. Részemnek tekintem. Elfogadom. SZERETEM. De nem tekintem társamnak. A hierarchia itt kulcskérdés. A helyére teszem. A szent helyére.

Ha azt éled meg, ami belülről jön, a predesztinációdat éled meg. A legtöbb ember ezt teszi, és tette amióta csak létezik. Ezért ilyen hosszú és keserves az utunk. Mert a sorsunk karmaiból (karmák) nem tudunk kikeveredni. Mert az úgynevezett önmagunkat éljük. valójában azonban csak folyton tükrözzük magunkat a megéléseinkkel és a tudatalatti blokkjaink rángatnak minket jobbra-balra. Újabb megéléseink pedig újabb karmákat szülnek. És ez így megy. Ezt hívják sorsnak. Aztán rájövünk, hogy ez valahogy lehetne jobban csinálni, és elkezdünk "jó karmát teremteni" a vallások gyakorlásával, a spiritualitás megismerésével. Ezt hívják jó sorsnak. Persze elfojtani semmit nem kell. De a megélés csak az első lépés. A végtelen út lépései közt.

A nagymesterek azért születtek a Földre, hogy megtanítsanak minket kilépni a sorsunk örökös körforgásából. Mert minden megélésünkben valójában a legbelső valónkat keressük, a valódi elégedettséget, az öröklétünk tapasztalatát, a megtisztító szeretetet, a feloldozást a legmélyebb sebeinkből, amit emberek, tettek, földi dolgok nem képesek feloldani.

És nincs bűn sem. Mert a szeretetben valóban minden feloldódik. Minden vágy és minden félelem. Minden karma. Minden betegség. Minden önzés. A test és a lélek is. Amit bűnnek élsz meg valójában egyetlen dolgot jelent: a szeretet hiányát.

Namaszte

Aditi