Milyen gyakran szoktál meditálni?

Ezt a sok tükröződést. Szinte már úgy érzem magam mint egy elvarázsolt kastélyban a Vidámparkban. Én ezt valahogy nehezen tudnám elfogadni hogy minden értem van. Jobban szeretem úgy nézni az életem, hogy én azért vagyok, hogy másnak jobb legyen. Persze adni öröm, az adó öröme, tehát az enyém... akkor meg lehet igaz az előző "értem forog a világ" szemlélet is.
De ha egy olyan embert látok, aki azt hiszi tényleg miatta van minden, akkor az nekem nem egy élmény... Vagy beállok mellé és tovább körbe dícsérem, vagy félreállok, s hagyom sütkérezni. De ha Ő ragyogtat, akkor én nem kapok ugyanannyi fényt...
Szóval hogy lehetek úgy középen, hogy más is elférjen szintén középen ? Közép nem csak egy van ? Ha mindenki a saját kisvilágában él középen, akkor mi van ha ezek a világok összeakadnak ? Két dudás egy csárdában ? Vagy nem dudásokról van szó ?
Az embert a túl sok tükörkép nem zavarhatja be ?
Egyszer gyönyörűnek mutat, egyszer csapnivalóan csúfnak. Persze mindenkinek van ilyen meg olyan oldala is, de ha sok képet kapok magamról, akkor úgy érzem magam mint egy műsorajánló alatt, ahol úgy peregnek a képek, hogy már követhetetlen.
Nem kell a sok tükörnézés közben megállni ?
Csíz, Te hogy szoktál ebből az önelemzésekből kicsit kizökkenni, kikapcsolni, elcsendesülni?
Vagy nem is kell ? Csak nekem, ha egyszer én nem bírom az ilyen tempót ? :-)

Hogy van ez ? Nem tudom :-(

Vagy csak kavarok ? :-(

Üdv: Almás