Szerinted lopásnak számít az internetes letöltés?

Szerintem van tévedés abban, amit vélsz, de azért elgondolkodtattál. :)

Szerintem valami ellenállásféle is van benned. mintha direkt rosszul esne neked az embert akármilyen szempontból magasabb szintre helyezni, pedig az öntudat olyan mértéke, formája és minősége (akkor nevezzük így a különbséget), amivel bírunk valóban egy "evolúciós ugrás" az előző szintekhez képest, ezt ma már nem igazán vitatják semmilyen tudományos, vagy egyéb, szellemi területen.

Szóval szerintem ne félj magadat tudatosabbnak és nagyobb tudatosságra rendeltetettnek látni az állatoknál és a többi élőlénynél, tiszteld magad ezért, hogy rendelkezel valami olyasmivel, amivel mások nem, és ez egyben egy nagy feladat és tisztelet neked a világegyetem részéről, amivel meg is kell tanulnod bánni, nem úgy, kint pl. az oroszlánnak...:))

Szerintem a dolgok tökéletesen a helyükön vannak, nekünk nem kell ezeket vitatni, de felismerni éppen e miatt a szempont miatt kardinális.

Sok egyszerű, jólelkű embert ismerek, aki még szeretni is tud, mégis önmagához méltatlan éltet él, mert nem tudja, ki, mire predesztinált, mire képes, vagy rendeltetett, mint egy emberi lény.. Úgy él ilyen szempontból, mint egy kisállat. nem tudja, hogy ő egy ember, akinek nem csak az a dolga, hogy egyen, igyon aludjon, dolgozzon és kiszolgálja a családját, és bár ezt képes óriási szívvel és tiszteletreméltó állhatatossággal művelni, ami önmagában is hatalmas dolog, ez a minőség hiányzik az életéből ami azonban gyökeresen megváltoztatná, és felemelné.

Így idősen, ápolja az önmagát teljesen elhagyó, még alacsonyabb tudatszinten tengődő, szeretetre sokkal kevéssé képes, és őt maximálisan kihasználó, önmagáért felelősséget nem vállaló, önhibájában tolószékbe kényszerült férjét, aki gyakorlatilag lassan felemésztette az életét, miközben ő erről semmit sem tud.

Egy kedves, nagyszívű lány-gyermek, aki mindennel rendelkezik, hogy nagyszerű élete legyen, de odaadta egy embernek, mert nem tudja, mit jelent embernek lenni, öntudatra lelni, nem csak szeretetre, hogy tartozik önmagának azzal, hogy önmaga legyen, és ehhez tudnia kell önmagáról, önmaga minőségéről, és hogy ez nem átruházható másra, még szeretetből sem. Mert nem egy az Univerzális működéssel, a természet "kiköpi" azt, ami hamis.

Olyan, mint egy négyszemű, hű házi-kutya, mindenki szerető rabszolgája, aki azt hiszi ez az élet, mert nem tud róla, hogy tudhat ÖNMAGÁRÓL.

És az állatok élhetnek harmóniában megvilágosodás nélkül (éppen azért, mert nekik nem képességük és nem feladatuk, mert nincsen hozzá adottságuk, ilyen minőségű öntudat-képességük), de az ember fél marad tudatosság nélkül.

Namaszte