Olvasd el még egyszer, légyszi. Épp ezt írtam...:)))
A kiváltság szót félreérted, nevezzük akkor különleges képességnek, ami csak az emberre jellemző az élőlények közül itt a Földön (A többiek nem TUDNAK MAGUKRÓL - A TUDATOSSÁG KÉPESSÉGE, AZ ÖNTUDAT JELENLÉTE EZT JELENTI), de ez nem emeli őt magasabbra végső soron.
Egy bizonyos szemszögből, ha nézzük, a tudatfejlődés skáláján az ember magasabb létrafokon áll, mint a többi élőlény.
Mit is jelent a tudat, a tudata egy élőlénynek? Mindaz, amit felfog és fel képes dolgozni önmagáról és a világról, és ez meghatározza azt, ahogy él, a lehetőségeit, a tevékenységi köreit, a fejlődésre való hajlamát, mindent.
Egy béka lényegesebben kevesebbet fog fel a világból, mint egy ember, vagy akár egy macska.
Ez a tudati szempont.
A szeretet szempontjából azonban ezek a különbségek csak milyenségek, minőségben, az élet szentségének és jogosultságának és teljességének szempontjából nincs megkülönböztetés.
Mert minden képesség, lehetőség magában hordozza a megvalósításához szükséges ellenerőt is, végső soron kiegyenlítődik minden.
A végső valóságban, már amennyire ezt tudom, vagy sejtem, valóban nem számít a milyenségünk, de ha pl. választanod kell egy gyerek és egy béka élete között, valószínűnek tartom, h nem a békát mentenéd meg. :))
Vajon miért? Ez szerintem egy nagyon jó kérdés.
Az embereket egyes irodalmi mondások szerint még az angyalok is irigylik. Szerintem ez arra utal, hogy az ,embernek a legtágabb a tudata és a vannak a legtágabb lehetőségei a földi megélésekre, és a Tudta számára a legnagyobb lehetőség. Egyetlen emberi élet többet felölelhet tudásból és tapasztalatból, szeretet-tanulásból, tudatosságból, mint sok más, kisebb tudat tömegei. De ezzel nem kell foglalkoznunk, a természet megteszi. A kisebb tudatszintű lények sokkal hullékonyabbak és szaporábbak, mint a magasabb tudatszintűek. A természet nem ítél, de a helyén kezeli a dolgokat. nekünk is ezt kell megtanulnunk.
Azt mondani: ez és ez az élőlény alacsonyabb tudatszintű, nem ítélet, már ha ismerjük azt, amiről beszélünk.
Én úgy tartom, a nagy egészben tapasztaljuk magunkat, és a nagy egész számára felbecsülhetetlen érték az élet maga (minden élet), és a tudatosság (fejlődés) lehetősége.
tehát továbbra is azt mondom: v annak különbségek, bár végsósoron még sincsenek.
A teljes beszélgetés megtekintéséhez kattints ide!
Olvasd el még egyszer, légyszi. Épp ezt írtam...:)))
A kiváltság szót félreérted, nevezzük akkor különleges képességnek, ami csak az emberre jellemző az élőlények közül itt a Földön (A többiek nem TUDNAK MAGUKRÓL - A TUDATOSSÁG KÉPESSÉGE, AZ ÖNTUDAT JELENLÉTE EZT JELENTI), de ez nem emeli őt magasabbra végső soron.
Egy bizonyos szemszögből, ha nézzük, a tudatfejlődés skáláján az ember magasabb létrafokon áll, mint a többi élőlény.
Mit is jelent a tudat, a tudata egy élőlénynek? Mindaz, amit felfog és fel képes dolgozni önmagáról és a világról, és ez meghatározza azt, ahogy él, a lehetőségeit, a tevékenységi köreit, a fejlődésre való hajlamát, mindent.
Egy béka lényegesebben kevesebbet fog fel a világból, mint egy ember, vagy akár egy macska.
Ez a tudati szempont.
A szeretet szempontjából azonban ezek a különbségek csak milyenségek, minőségben, az élet szentségének és jogosultságának és teljességének szempontjából nincs megkülönböztetés.
Mert minden képesség, lehetőség magában hordozza a megvalósításához szükséges ellenerőt is, végső soron kiegyenlítődik minden.
A végső valóságban, már amennyire ezt tudom, vagy sejtem, valóban nem számít a milyenségünk, de ha pl. választanod kell egy gyerek és egy béka élete között, valószínűnek tartom, h nem a békát mentenéd meg. :))
Vajon miért? Ez szerintem egy nagyon jó kérdés.
Az embereket egyes irodalmi mondások szerint még az angyalok is irigylik. Szerintem ez arra utal, hogy az ,embernek a legtágabb a tudata és a vannak a legtágabb lehetőségei a földi megélésekre, és a Tudta számára a legnagyobb lehetőség. Egyetlen emberi élet többet felölelhet tudásból és tapasztalatból, szeretet-tanulásból, tudatosságból, mint sok más, kisebb tudat tömegei. De ezzel nem kell foglalkoznunk, a természet megteszi. A kisebb tudatszintű lények sokkal hullékonyabbak és szaporábbak, mint a magasabb tudatszintűek. A természet nem ítél, de a helyén kezeli a dolgokat. nekünk is ezt kell megtanulnunk.
Azt mondani: ez és ez az élőlény alacsonyabb tudatszintű, nem ítélet, már ha ismerjük azt, amiről beszélünk.
Én úgy tartom, a nagy egészben tapasztaljuk magunkat, és a nagy egész számára felbecsülhetetlen érték az élet maga (minden élet), és a tudatosság (fejlődés) lehetősége.
tehát továbbra is azt mondom: v annak különbségek, bár végsósoron még sincsenek.
Namaszte