Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Michaelita képe
ahogyan én látom/ami nekem segített
2011. június 10. péntek, 9:35 | Michaelita

"azért tartom magam többre másoknál, mert én annyira jó vagyok"

Ez a mondatrész nekem sok mindent elárul.
Sajnos ez így helytállónak tűnik, de a saját életem tapasztalata alapján azt mondom, hogy ez csak annak tűnik, de nem az, hanem egy mélyen lévő problémáról árulkodik.

Amikor többre tartottam magam másoknál és nagyon mélyen leástam önmagamba, akkor számomra az derült ki, hogy ez csak egy álca, egy álarc.
Merthogy igazából arról van szó, hogy azért tartom magam többre másoknál, mert önmagam elől is igyekszem elrejteni azt, hogy nem bízom magamban, nem érzem, hogy egy szinten lennék a többiekkel, nem érzem, hogy helyem lenne közöttük, hanem éppen hogy leértékelem önmagamat és bent a mélyben kevesebbnek élem meg magamat másoknál ... és mi következik ebből az önmagam értékének bizonygatásán kívül?
Az következik, hogy észre sem veszem, amikor átadom a saját életem irányítását másoknak (személyeknek, meggyőződéseknek, hiteknek) és elfelejtek önvizsgálatot tartani, hogy kinek a hitét, meggyőződését képviselem (mert hogy nem a sajátomat az szinte biztos).

Nem állítom, hogy könnyű rájönni arra, hogy mikor vagyunk a saját utunkon és mikor képviselem a mások vélt vagy valós igazát/hitét, de megéri megtudni azt (bármennyi időbe kerül is), hogy kik vagyunk valójában a felszínen és lenn a mélyben. S az elfogadás lelkigyakorlata addig is nagyon hasznos dolog, de az önmagunk különféle részeinek elfogadása (a nem szeretett, elutasított énrészeinké) meg még ennél is többet ad, mert egyszerűen élet-átalakító hatású.

S még az is eszembe jutott, hogy Sikka fogadd el és öleld magadhoz szeretettel azt az én-részedet is, amelyik komolytalanul áll hozzá a templombajárási kényszereinknek, ugyanis ő is a Te érdekeidet szolgálja és Téged véd, az majd ki fog derülni idővel, hogy mitől és mire is akarja felhívni a figyelmedet.
Erős a gyanúm, hogy egy mélyebb megélésre és egy mélyen átélt áhítatra vagy valami hasonlóra vágysz és a lelked már nem elégszik meg a megszokásból történő templombajárással... de ennek igazát majd csak Te tudod megérteni a maga idejében.

Eszembe jut még a Mi a csudát tudunk a világról c. spiri film, amiben a főhősnő utazik a városi villamoson és ahogy kifelé néz az ablakon a Magasabb Énje szemével, az állandó csodát látja a világban.
Azt hiszem a mai időkben, a visszás/felemás érzéseink/élményeink megélése közben még nagyobb szükségünk van arra, hogy megláthassuk és megélhessük azt a csodát a teremtett világban, amit csak a lelki szemeinken át történő meglátásaink tesznek lehetővé.