Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Gyuri1 képe
Nem túlzás ez?
2011. június 08. szerda, 23:45 | Gyuri1

Szia,

egy kicsit visszatérnék a történethez a templomban. Az jutott eszembe, hogy lehet pont ez a gondolkodás a "rossz". Megpróbálhatnál úgy menni templomba, hogy jól érezd magad. Miért? Mert szól szép zene, szép ének. Amolyan megnyugtató, spirituális jellegű. + vannak szép tárgyak, szobrok, festmények + mesél a pap is valamilyen történetet. + Nincs időkényszer. Kikapcsoltad a telefonodat is, senki sem sürget, hiszen rászántad az időt a misére, így békesség vesz körül.

Ha úgy őrlődik az ember - ahogy leírod, akkor nem pont egy probléma felerősítésén munkálkodik?
Tolle gondolata:
Tanzan és Ekido története, akik olyan úton lépdeltek, amely a heves esőzés hatására rendkívül sárossá vált. Egy falu közelében találkoztak egy fiatalasszonnyal, aki éppen az úton próbált átkelni, ám a sár olyan mély volt, hogy az tönkretette volna a selyem kimonóját. Tanzan azonnal a karjaiba kapta a hölgyet, és átvitte az út másik oldalára.
A szerzetesek csendben folytatták útjukat. Öt órával később, amint közeledtek a számukra szállásul szolgáló templomhoz, Ekido nem tudta tovább visszatartani magát, és kifakadt: „Miért cipelted át azt a lányt az úton?! Nekünk szerzeteseknek nem szabad ilyesmit tennünk!”
„A lányt én már több órája letettem – felelte Tanzan. – Te még mindig cipeled?”

De Osho is írt erről.

Ugyanakkor azt is hallani, hogy fontos szemlélnünk magunkat, hogy tudjuk mit csinálunk. Vagyis fontos felismerni érzéseinket. Ezek kiváltó okát megtalálni és akkor már eldolgozni is.
Melyik lehet a fontosabb? Nem agyalni, csak lenni és átérezni? Vagy agyalni az okokon?

Üdv:
Gyuri