Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Nem mondom ki pontosan mi az. De volt valami ami bennem rágott
2011. június 08. szerda, 19:50 | egy kis akárki   Előzmény

Nem mondom ki pontosan mi az. De volt valami ami bennem rágott már évek óta, hogy afelé el kéne indulni, de nem hittem el, nem bíztam magamban, plusz nem alakult úgy az életem, sőt pont mikor már erősebben bennem volt és akartam volna, akkor egyre kevésbé alakult úgy, egyre szarabbul alakult minden. És akkor úgy értelmeztem, 'nyilvánvaló' hogy akkor ha nem, hát nem. Hogy nekem egy perc időm sincs és főleg pénzem... És akkor egyszercska kutyául lettem, és közben ez konkrétan törlődött az agyamból hogy ez volt a főbajom eleve. Minden mást hittem hogy én azért akarok meghalni. Így kínlódtam 11 hónapig. Felismerni mostanra úgy sikerült, hogy csak elvonszoltam magamat segítségért, mégha nem is akartam vitt valami, és bizony pár hónap múlva megmondták keményen hogy azért vagyok rosszul mert nekem ezt kellene csinálnom, és nem kezdtem el. Akkor ezt én tagadtam, sőt rettegtem tőle. Vonszoltam magam tovább, hogy na ez hülye. Mígnem elvonszoltam magam valaki máshoz, és tessék, ugyanazt mondta, csak keményebben. És ráadásul nagyon durván bánt velem. Aztán tessék, két hét alatt már ott tartunk hogy megvan az is hol kezdhetem el tanulni nemsokára, pedig elképzelni se tudtam, és úgy vagyok vele, nyilván minden akadály is megoldódik.
És egy szikla esett le rólam. Hirtelen kapok levegőt. Hitem és bizalmam magamban még mindig 0, de érzem hogy így jó lesz, pedig semmitse tudok a dologról. És már van kedvem megvárni, mi lesz ebből. Csak ki kell tartanom és nem hallgatni a többi hangra ami azt akarja, már most feladjam... Ami nemkönnyű ma sem.
Tanulság, hogy bármi rág belül, bármi érdekel, mégha el se hiszed magadnak, sőt ha rettegsz tőle de úgy jár az agyadban, annak utána kell járni komolyan. És nem azt csinálni amit én, hogy letagadod magad elől és így egy kezeddel húzod magad felé, másikkal taszítod el, mert az ide vezet, leesel a lábadról...
Hát én hálás vagyok azoknak, vannak egypáran és mind a borzalmas időszakban kerültek mellém, akik mindezzel szembesítettek, és akiken keresztül minden igyekezetem ellenére felfoghattam, hogy nem ők hülyék, akik ezt mondják, hanem én, aki nem hiszi magának sem, másnak sem. Rengeteg segítséget kaptam hogy megmaradjak és majd megcsináljam amit kell, mert rengeteg segítségre volt szükségem, és az mindaddig jön, amíg szükséged van rá.
Szóval, ez itt mégis a paradicsom. Úgy, ahogy van. Remélem, megmaradok benne valahogy életben.