Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
szeklice képe
Öninterjú
2011. május 29. vasárnap, 11:56 | szeklice   Előzmény

Kedves Aditi!

Mindketten egyetértünk abban, hogy Miklós technikája kiváló módszer, nem véletlenül javasolják a szellemi tanítók.
De azzal nem értek egyet, amit ezek után írtál, nevezetesen, hogy e módszer az elme szintjén tart.Ott is persze, de az elme nagyon fontos nekünk!
Akiben káosz van, pontosan az elme segítségére van szüksége, "aki" természeténél fogva nagyon gyorsan hajlandó a "rend" érdekében mozgósítani magát, ezt tudniillik nagyon szereti.
Nagy elfoglaltsága alatt észre sem veszi, hogy gazdája -miközben a kérdezz-felelek játék válaszait keresgéli -, valós érzelmekkel itatja át a kimondott/leírt szavakat. Gazdája újraéli a múltat, de már a MOST-ban kiszedheti belőle a félelem-tartalmakat csupán azzal, ha MEGNEVEZI azokat!
Óriási tisztító folyamat ez, csak őszintén kell kimondani hozzá azokat a válaszokat...
A másik lényeges dolog, hogy türelmesnek kell lenni magamhoz. Nem akarni rögtön kiüresedni, csak hagyni, hogy MOST, amikor épp most csinálom ezt az öninterjút, úgy és olyan formában és erővel jöjjenek a kérdések és válaszok, ahogyan akarnak, és olyan érzelmek és érzések kavarogjanak bennem, amilyenek akarnak, és addig tartson ez, ameddig tart....
Kérdezek - jönnek - nevén nevezem. Jönnek - nevén nevezem. Közben átélem, ahogyan jön. Engedem jönni.
Nem kell a MIÉRT? szót használni, csak a VAN szót.
Ez van MOST bennem, ezt nevén nevezem.

Ennek a folyamatnak lesz az eredménye az a (vágyott) kiüresedés, amit Te említesz, amiben már ott van a Benned lévő tartalmak nevén nevezése, ami maga a MEGÉRTÉS. Már kérdések nélkül.
Minél nagyobb a rejtett tartalom, annál hosszabb az út a kiüresedés állapotához. Ezen kívül minél szabadabban áramolhatnak ebből a mély "dögkútból" bűzlő "állataink", annál inkább akarnak jönni megismertetni magukat.
Azzal, hogy sorra nevén nevezed őket, ledobják magukról az ismeretlenség mumus-köpenyét. Arcot kapnak, benne a saját szemeddel.
Megérted őket. Magadat érted meg. Cserébe, amiért őszinte voltál magadhoz.

Elfogadhatóvá tetted magad önmagad számára.
GYAKORLOD a szeretetet:-)

Az utóiratodban említett csalódással kapcsolatos gondolataidhoz is írnék. Azt mondod, hogy "Az csalódik, aki nem ismer."
Igen, az csalódik, aki elvár valamit. Az elvárás nem tart a most-ban, nem szeret. Nem fogadja el azt, ami VAN, elégedetlen azzal. Tagadja.
A jelen itt van.
Mindig az egyensúlyodban akar tartani. Ez állandó törekvése.
Interjúvold meg a jelent és egyensúlyban leszel!

És most mondok egyet - kettő lesz belőle:-): tapasztalatom szerint a legeslegjobban a testem és a természet tart a jelenben.
Próbáld ki! Csak hallgass és figyelj, csodálkozz rá a testedre, mint a saját természetedre Aditi...és máris csendben szereted:-)
Ahogy e kettőt, úgy magadat is.
Ámen.

szeklice