Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Michaelita képe
amikor semmilyen sem vagyok
2011. május 20. péntek, 12:06 | Michaelita

Egyszer el tudtam engedni magamat addig, ahol semmilyen sem vagyok.
Előtte el kellett engednem az összes idegenkedésemet, az összes félelmemet. Nem volt könnyű, de utólag azt mondom, megérte.
Amint áthaladtam a félelem kapun, mintha egy űrben éreztem volna magam, aminek nincsennek határai.
Érdekes, leírhatatlan érzés volt, de jól éreztem magamat ebben az űrben/ürességben, csendben.
Utólag az eszem másként reagált a megtapasztaltakra. Kicsit döbbenten, ijedten próbálta értelmezni, azt hogy hol is járhatott és mit is tapasztalhatott. Majd egy idő múlva ezt is feladta, már nem akartam értelmezni... de megismételni sem tudtam még azóta ezt a tapasztalást... nem tudnám megmondani miért.
De belül úgy érzem, hogy újra megtapasztalhatom, ha készen állok rá, ha jó az nekem, ha számomra itt az ideje. Miért gondolom így? Mert amennyire jó semminek lenni, annyira nehéz rábízni magamat arra, hogy a mai énközpontú világban rábízzam magam erre a semmire, még akkor is, ha lehetséges, hogy ez jelenti számomra a mindent.