Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Aditi képe
Kedves Ildikó! nagyon jó volt, amit egy másik blogban írtál, és
2011. május 13. péntek, 18:38 | Aditi   Előzmény

Kedves Ildikó!

nagyon jó volt, amit egy másik blogban írtál, és ide is kapcsolódik. Ma délelőtt emésztődött bennem, és több válaszra leltem. Arra gondolok, hogy az elveszett iker milyen traumákat okoz, és ennek következményeire.

Az egyik, amit írtál, a félelem, az általunk szeretett elvesztésének a félelme, valamint azoké, akiket mi szeretünk. EZ, ha a félelem miatt ragaszkodássá válik, birtoklás válik belőle, és máris meg van sebezve a szeretet. De ennek nem csak ez a következménye, hanem legalább két másik dolog is:

1. bűntudat, hogy én vagyok az oka a másik halálának! Ezt nem gondoltam még tovább, de abszolút kardinálisnak érzem, lehet, h a legmélyebb bűntudatunk, amiből sok más bűntudat levezethető, és amelyet jól ki lehet használni (itt visszautalnék az egyházra pl.). és ehhez kapcsolódóan a (2.) bizonyítási kényszer. A maximalizmus és a bizonyítási kényszer simán lehet így okozat. És ha még össze is kapcsolódik akárcsak az egyik szülő tudatos, vagy tudatalatti ellenállásával, súlyos következményei lehetnek.

A szeretetet és önelfogadást felváltja egy állandóan nyugtalanító kényszer, hogy be kell bizonyítanom, hogy én is érek valamit, különben, nem érdemlem meg a szüleim/világ szeretetét, sőt, alapban büntetést érdemlek, csak azért mert létezem! (Ez hihetetlen! most, hogy írok, esett le, hogy innen van a kegyetlenség karmám! Azta. Ez a májcsere hihetetlen csodákat tesz. :) Egyre másra dobódnak fel és értem meg ezeket a súlyos, mélyen tudatalatti karmákat, de már sokkal hamarabb, mint azelőtt.)

Szóval, aki ezeket örökli (és vagyunk egypáran), az kegyetlen magával, önbüntető, megfelelési kényszere van, rabszolgája a világnak, hogy szeressék, és közben retteg, és ragaszkodik. Most jól leírtam, amit örököltem az apámtól. Ő ugyanúgy cipeli. Hál'Isten, nekem már nem kell. Még azt is merem állítani, hogy az "ikergyilkosság" tudatalatti bűntudata simán lehet oka öngyilkossági kísérletnek, vagy hajlamnak, nálunk volt is a családban apám ágán.

A szellemi tanítók szerint azért van ez a méhen belüli, korai drámája az embernek, mert itt kell beavatódnia az ölés gyakorlatába. Valami miatt állítólag szükségünk van, lenne erre, tudnia kell a tudatunknak, tapasztalatunknak kell lennie róla, lehet h majd a meghaláskor vesszük hasznát, ezt még nem tudom. Sajnos ez még mindig tabu téma, ekkora szellemi kinyíltság mellett is, ami mostanság zajlik, pedig szerintem fontos lenne megérteni, miért is avat be az élet, minden egyes embert az ölésbe. Mert az kétségtelen, hogy beavat és a természet soha nem téved.

Nekem csak az az egy jutott eszembe (de ezen is sokan vitatkoznak, felháborodnak, meg a vallásokra hivatkoznak ezerrel...mondom, még tabu), hogy szeretettel is lehet ölni. Pl. egy szenvedő állatot, olyan helyzetben, ahol megmenthetetlen. És biztos vagyok benne, hogy az emberekkel kapcsolatban is vannak ilyen helyzetek (erre vonatkozólag ismerek is szellemi tanítást), de ahhoz igen tudatosnak és tisztán látónak, meg tiszta szeretettől motiváltnak kell lenni, valószínűleg olyan nem is kerül ilyen helyzetbe, aki nincs ezen a szinten, vagy már nem képes rá. Mondom, ez tabu, de szerintem van létjogosultsága.

És még talán az jut itt eszembe, hogy ez ismétlése az állati ösztönnek, ahol az a törvény, hogy védd magad és a kölykeid, mindenáron, mert nincs ott a tudatos szeretet tudatszintjének a lehetősége, amire az állatok nem képesek. Egyébként ez a fajta ösztön nem rossz, abszolút természetes, az élet védelméhez kapcsolódik, az embernél az önbecsüléshez is, ahhoz, hogy magam szabom meg a határaimat. A támadás tulajdonképpen csak ennek a tükörképe, hiszen szükség van élelemre, szintén az élethez. Az állatok tudatszintjén ez teljesen rendben van.

Az már más kérdés, hogy az embernek ennél magasabb tudatszintek is kijárnak, sőt, kötelező megtanulnia őket, felébrednie rájuk, és ott kiderül, hogy életet elvenni egy másik életért nem érdemes, mert mindig van más megoldás.

De az, aki a sebei miatt feladja magát, és nem képes megélni az önvédelem, vagy akár a támadás ösztönét, még nem képes megszelídíteni sem azt, és feljebb emelni. Szeretetből odaadni az életét, vagy talán, akár szeretetből elvenni másét.

Az öngyilkosság pl. tipikusan az első példa: az önvédelmi ösztön, az egészséges én, a határozottság, akarat megélésének hiánya. Önfeladás, az erő hiánya. De ki lehet gyógyulni! :)

Látod, nagyon inspiráló volt ez a hozzászólásod, köszönöm!

Namaszte