Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Michaelita képe
szerencsére
2011. május 13. péntek, 18:10 | Michaelita   Előzmény

Köszönöm Ildikó a hozzászólásodat.

Hála Istennek én is az enyhébb formából "kaptam". Elég egyszerűen éltek, sokat dolgoztak a szüleim és különösen Anyukám, hogy mindene meglegyen a már úgy is 4 tagú, kis keresetű családnak és ehhez képest Anyukám már 8 és 10 éves gyerekeket nevelt. Szóval megijedt, hogy jaj Istenem minek ez nekem ennyi idősen, nem tudom már felnevelni, meg miből,... meg mit szólnak majd, meg nem akarom én ezt már.

Igen régen sírtam, zokogtam néha mert fájt, aztán mintha kisírtam volna magamból a fájdalmat és hogy e miatt-e vagy miért azt nem tudom, de a végeredmény az, hogy ma már valahol értem mégis az Anyukámat, (mert úgy reagált, ahogy abban az időben, abban a helyzetben, abban a társadalmi közegben képes volt reagálni).
Egyébként olyan volt, mintha inkább a sok sírás hozta volna el ezt a megbékélést, ezt a beismerést, ezt az elfogadást, s mintha inkább szívvel fogadtam volna el, mint fejjel (ha jól értelmezem a történteket)