Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Szia Ildikó! Én is küzdök hasonló problémával, mint Michaelita.
2011. május 13. péntek, 17:42 | jessica73

Szia Ildikó!

Én is küzdök hasonló problémával, mint Michaelita. Nálam az a helyzet, hogy azért születtünk meg az ikertesómmal, mert anyukámék úgy határoztak, hogy ugyan nem volt tervezett a várandósság, de szülessünk meg, mert megkísérelték megmenteni általa elfásult házasságukat. Ami persze nem sikerült. Ezt a történetet nekem anyukám mesélte el kamaszkoromban, nem sokkal a szétköltözésük után. Ezt csak azért írom le, mert picit megértem Michaelitát, mármint ami a fájdalom elnyomását illeti. Az ő véleményéről és érzéseiről nem tudok állást foglalni, de önismereti utam során nekem is világossá vált, hogy a sorozatos kudarcaimnak ez az egyik lehetséges oka, hogy mivel az édesanyámék által kitűzött célt nem tudtam megvalósítani, ezért egyrészt állandóan bizonygatni akarom, hogy a létemnek ennek ellenére van értelme, emellett pedig a céljaim többnyire nem valósulnak meg. Persze én is kaptam olyan tanácsokat, hogy éljem át a fájdalmat. Csak az a baj, hogy én úgy érzem, hogy nekem nem ez fáj. Nekem a tehetetlenség fáj és a továbblépés lehetetlensége és az, hogy egyik életterületemen sem érek el tartós, pozitív változást, függetlenül attól, hogy melyik módszerrel dolgozom magamon.
Régebben - talán épp azért, mert menekültem a problémáimmal való szembenézéstől - azt mondogattam, hogy ezt a sok "hülyeséget" azért találják ki a lélekgyógyászok, hogy legyen miből megélniük. Talán nem ennyire durván gondolom ezt most így, de lehetséges-e, hogy éppen a hiedelmeim, a "még nem vagyok elég jó, tiszta, rendezett" képzetem miatt nem tudok egyről a kettőre lépni?