Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Michaelita képe
ahogyan megéltem
2011. május 12. csütörtök, 15:39 | Michaelita

Érdekesen éltem/élem meg ezt a nem kívánt gyermek dolgot.

Nincsen bennem harag, düh, vagy rossz érzés, sőt inkább az a gond, hogy megértem a szülői aggodalmat, idegenkedést, elfogadom mindazt ami történt (hisz visszamenőleg változtatni már úgy sem tudnék rajta)

Van viszont bennem egy nagyfokú bizonyítási kényszer. Az tudatosul nagyon sokszor, hogy bizonygatom, hogy szükség van rám, jogom van az élethez, jogom van az örömhöz, szerethető vagyok. (Mindezt úgy, hogy másoknak ezekhez a dolgokhoz való jogát meg sem kérdőjelezem)

Nehéz önmagamat képviselni, de ennek ellenére igyekszem ezt tenni, amennyire csak tudom.

Elmenekülök a nehezen kezelhető helyzetből, ha nem elég tudatosan állok a történtekhez. Ha benne tudok maradni a helyzetben, az már önmagában is nagy siker számomra. Viszont nagyon sokszor belátom már, hogy ez életem egyik legnagyobb feladata.

Mivel tudok még javítani a helyzeten?
Próbálok nagyon sok önbizalom erősítést csinálni. Igyekszem rájönni arra, hogy egy-egy megélt élethelyzetben mik a belső motivációim, megérteni/rájönni, hogy valóban azt szeretném-e amit teszek, vagy "megintcsak" bizonyítani akarnék/akarok? Ezt néha nem is olyan könnyű tettenérni, de ha sikerül, nagyon sokat segít tisztázni a helyzetet.