Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
HajduM képe
Érdekes, hogy ezek a szándékos meditációk nekem nem "fekszenek"
2011. május 10. kedd, 10:27 | HajduM

Érdekes, hogy ezek a szándékos meditációk nekem nem "fekszenek" valamiért, de most olvasás közben beugrott egy érdekes kép, mintegy üzenet.

Lehet, hogy az én alapvető problémám az anyámmal való kapcsolatomban található.

Valamiért már kisgyerek koromban (3-4 évesen) nem fogadtam el a szeretetét. Már akkor olyan kis magamnak való elvonulós voltam és nem szerettem ha akaratoskodnak felettem. Ezt tudom, mert anyám mindig elmondja amikor találkozunk :))

Aztán a következő domináns üzenete ennek az olvasás közbeni "üzenetnek", hogy anyám kölyök korom óta nagyon sokat hülyézett engem, ennek köszönhető, hogy ellenállhatatlan vágy alakult ki bennem mindenféle tudások megszerzésére, megmutatva a "világnak/neki", hogy én igen is nem vagyok hülye...

Na már most a hülyézés alapja talán abban kereshető, hogy én nem fogadtam a szeretetét, aminek az okát viszont nem tudom, hiszen igen kicsi voltam még, egyáltalán nem volt tudatos, a hülyézésért cserébe haragudtam rá, és még inkább elutasítottam amire Ő még inkább hülyézett, én meg egyre inkább eltávolodtam, mostanra mondhatom, hogy az anyámmal azért tartok csak kapcsolatot, mert az anyám, tehát formális a kapcsolat. A szeretetét viszont érzem, hogy nagyon szeretné átadni, de ezt teljesen elutasítom, a tudásaim és a képességeim által én tudom magam annyira szeretni, hogy ne legyen szükségem mások szeretetére, hanem éppen én vagyok az aki mások szeretetét nem fogadom.

Viszont semmilyen haragot sem érzek az anyám iránt ezekért (tehát nem érzem, hogy meg kellene bocsátanom valamiért), egyszerűen túl tettem magam rajta, és olyan páncélt növesztettem, hogy lepattan rólam a legdurvább sértése is, mert néha még elenged egy-egy "hülyét".
Nem úgy az idegenek "sértése" amivel szemben viszont nincs páncélom, ezért velük harcba kell bocsátkoznom, ha a támadásnak a legkisebb megnyilvánulását veszem is észre...

Na persze ez sokkal árnyaltabb a valóságban, de vázlatosan ilyen képem alakult ki...

Hogy gyerekként miért utasítottam el anyám szeretetét, az még egy külön kérdés, de valami oka nyilván annak is van...