Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Inyó képe
Szia Csaesz!  Az én apukám is alkoholista volt. Sokáig én sem
2009. május 12. kedd, 18:21 | Inyó

Szia Csaesz!

 Az én apukám is alkoholista volt. Sokáig én sem tudtam elfogadni aput és az alkohol függőségét..., egészen a haláláig!:-( sajnos, csak a halála után kezdtem önismerettel foglalkozni és akkor jöttem rá sok mindenre) Azt tudom, hogy az apukám egy hiper szenzitív ember volt és ezzel,  egy még jónak sem mondható, feldolgozási képesség párosult. Sajnos, a sok ingert nem tudta feldolgozni, de a feszültséget oldania kellett és így fordult egy kézenfekvő dologhoz, a piához.

Nekem sem ment könnyen az elfogadás. Apukám iránt éreztem mindenfélét, de a feltétel nélküli szeretetet nem hiszem, hogy akkor megtapasztaltam. A piát is hárítottam és mindenkit lenéztem, akit inni láttam. A főiskolás kollégiumot is úgy kezdtem, hogy megvetettem a társaimat, akik iszogattak. Aztán látnom kellett, hogy a pia bizony nem csak úgy hathat, ahogyan azt apukámnál láttam. Láttam, hogy a fiatalok nem feltétlenül lesznek tőle agresszívak, nem mocskolódnak (persze erre is volt példa) ...

Így egyre kisebb lett az ellenállásom az alkohollal kapcsolatban, oly annyira, hogy egyszer elhatároztam, hogy most már én is kipróbálom a pia által előidézett tudatállapotot. Az első nem túl jól sikerült, de aztán ráéreztem az ízére...!:-) Rám lazítólag hatott a pia, ismerkedtem, kommunikáltam, humorkodtam... Egy időben jól estek ezek a tudatállapotok... Ma már egyáltalán nem iszom, mert nincs szükségem rá...

Tapasztalat útján sikerült az alkoholról lebontanom az előítéleteimet. Ma már nem vetem meg sem az alkohol meglétét, sem az italozó fiatalokat, sem az alkoholistákat. Megismertem, elfogadtam a jelenlétüket. Rájöttem, hogy az alkoholisták nagy része érzékeny ember lehetett valamikor, és nehezen dolgozták fel a lelki élményeiket és feszültségoldásként nyúltak a piához. Sajnos, leragadtak ennél a megoldási lehetőségnél, így alakult kia  függőségük.