Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Aditi képe
Önfeladás kontra önátadás
2011. május 08. vasárnap, 14:42 | Aditi   Előzmény

Ez egy szimpla elme-csapda. :) Már bocsi.

Ha ez így lenne, akkor miért nem ugrunk egyszerűen "szeretettel" a kútba és adjuk át magunkat a halálnak, hogy újjászülethessünk?

Nem az elme tudja, mi a dolgunk, hanem a szellemünk. (a sorsunk/elrendelésünk hangja)

Jézusnak ez volt a dolga. Neki ezt diktálta a sorsa, a szelleme, ezért "áldozta fel" magát. Ez az amit nem értenek sokan. Nem mindnekinek ez a dolga, illetve, addig még sok az állomás!! És ezt használta olyan remekül fel a keresztény egyház a nemzetek ellen, ezzel hajtotta igába az embereket, az akaratukat, a döntési jogukat elvéve, a hitüket, szinte mindent. Hogy elhitette velük, nekik is Jézusoknak kell lenni. És persze nekik, az államnak meg egymásnak kell feláldozni magukat. Meg "engedelmesnek" lenni.

Jól is néznénk ki. Mindenkinek más az útja, a dolga ezen a Földön. És az a dolga, h azt teljesítse be.

Az önfeladást összekeverik az önátadással. A kettő merőben különböző, és egyben a két szélsőség.

Az önfeladás erőtlenség, szellem-nélküliség, másoknak való behódolás, az akarat elgyengülése, átadása. Az ego csapdájában levés, amikor nem tudjuk, kik vagyunk mit akarunk, nem élünk az akaratunkkal, döntési képességünkkel, és főleg, nem vagyunk képesek az intuíciónkra figyelni és a belső hangot követni. Mások irányítanak, emberek, hiedelmek, erőszak áldozatai vagyunk...stb. Az önátadás nem másoknak, más embereknek, vagy valaminek történik, hanem a szellemünknek, a belső hangunknak, amit azután bátran felvállalunk, az elménkkel, akaratunkkal, erőnkkel, képességeinkkel azt szolgáljuk, ahogy Jézus is tette, és azután az diktál. Ha élned kell, élsz, ha menned kell, mész. NIncs félelem, nincs kétely, nincs gondolkodás, találgatás, mi lesz ha.....

Az én esetemet teljesen félreértetted. Én nem azért élek, mert féltem meghalni. :) Ellenkezőleg. Két látó ismerősöm is egymástól függetlenül mondta, hogy ott jártam náluk azon a két éjjelen, amikor élet és halál között voltam az intenzíven, (ezt utána leellenőriztem), és boldogan közöltem velük (a lelkem volt), hogy akkor végre elmehetek. Hogy egész életemben erre vágytam, és most szabad vagyok. Megtettem, amit kellett, és most szabad vagyok. :) Nekem mindent és mindenkit tudatosan el kellett engednem a műtét előtt, épp így tudtam csak behívni a májat. Ezért nem jött eddig.

Ha mindent elengedtél, nagyon nagy a kísértés a távozásra. Hiszen szabad vagy. AKKOR VAGY SZABAD! A szabadság nem függ attól, hogy testben vagy e vagy nem-. Az egy tudatállapot, amit én megléptem a műtét előtt. Halál nyugodtan ültem a mentőben. Tudtam, hogy most eljött az én időm. Maradhatok, vagy elmehetek. A szüleim később elmondták, hogy elképedtek azon a nyugalmon, ahogy elindultam az utamra. A nővérek elmondták, hogy általában félnek az emberek, nem biztosak magukban, és kételyeik vannak a műtét előtt.

Én JÓL éreztem MAGAM. nem féltem. Egy csepp kételyem se volt. Nem gondolkodtam. Beszélgettem a szobatársaimmal. Totál a jelenben voltam. ÖRÜLTEM. NEM TUDTAM MI LESZ DE NEM IS FOGLALKOZTAM VELE. ELENGEDTEM. A SZELLEMEMRE, A SORSOMRA BÍZTAM MAGAM.

és bár a lelkem elvágyott, mert annyit szenvedtem ebben az életben már, és nem tudtam élni, sem szellemileg sem lelkileg, sem testileg, ez volt a karmám. És MEGTEHETTEM VOLNA HOGY ELMEGYEK. Elengedtek volna, és befejeződhetett volna az életem egy előrelépéssel, mert oldottam a családi karmát. (meg még ki tudja miyneeket),MINDHÁROM SZINTEN. Mégis itt maradtam.

Mert a szellemem, a sorosm ezt diktálta. Dolgom van még. És már azt is tudom, mi. Ezt is megkaptam a kórházban.

Én sejtettem, h így lesz, de lélekben teljesen átadtam magam. Fel voltam készülve minden eshetőségre. Nyitott voltam, és nem féltem. Tudtam, ezek hatalmasabb dolgok az emberi részemnél, és kegyelemben van részem. Tudtam, biztonságban vagyok, bármi lesz.

de valahol éreztem h visszajövök. Mert nem volt eddig küldetésem. Pontosabban, más volt a küldetésem: "csak" karmát oldottam.
Elég durvát, igen. Tudom, azért jöttem vissza, mert most már be tudom teljesíteni azt a küldetést, amire felkészültem a karmaoldás közben, és amihez mindent lehozott a szellemem. Itt szunnyad bennem, és most napvilágra kerül, megszületik. Most már megtanultam elengedni, képes vagyok a szellemem, az intuícióm hangját követni, és tudatosan járni azt az utat, amelyet kijelöl nekem. Mert azzal tudok adni, önátadni, ha így tetszik. Magamat, azt, amit képviselek a sorosommal, a világnak.

Ezt egyébként rajtam kívül csak a barátnőm tudta. Elmondta, ő valahogy érezte, h visszajövök. Én is. Hoztam egy döntést egy olyan állapotban, amelyben teljesen szabad voltam. Ezt hívják szellemi döntésnek. Még ebben is megkapod a szabadságot!

Újjászületni nem csak a testi halálban lehet. Lélekben meg kell halni, igen. Az egonak meg kell halni. Az újjászületés egy tudatszint-emelkedés. Aki élni akar tudni, annak meg tudnia halni is. Az élet és a halál egy. Az élet és az elengedés egy. Ezt tanítja az összes keleti tanítás. És Jézus is.

A test tudatos felszámolása még egy lépcsővel feljebb van. A Mennybemenetel, vagy aszcendálás egy következő tudatszint, mikor már az anyagi világ feletti teljes hatalommal bír a tudatosságod. Ez "csak" technikai kérdés, tulajdonképpen egy bónusz, klassz, ha eléred azt a szintet, de nem feltétlenül szükséges.

Újjászületni viszont igen, mert amíg nem a szellemeddel élsz, addig nem igazán élsz és nem tudod átadni magad a sorsodnak. Az elengedést és az Agapoét meg kell tanulni és egy kicsit meg kell tudni halni, hogy azzá válj a tudatodban, aki valójában vagy, hogy egy légy a szellemeddel, hogy ne gondolkodj, hanem cselekedj, hogy érezz és a jelenben legyél.

Az élet, a földi életet is beleértve a testben egy kincs. Ne becsüld le a esti létet. A tudat, a szellem és a lélek számára egy pótolhatatlan, kegyelemmel teljes lehetőség. Az Univerzális tudat számára a tágulás lehetősége, a tudatszint-emelkedésé. Mindennek te és az életed csak egy eszköze vagy. Légy tudatos eszközévé!

Ne újjászületni akarj, vagy aszcendálni, vagy megvilágosodni, meg Jézussá válni. Az egy spirituális csapda. Csak tedd a dolgod, és tanulj meg a szívedre hallgatni, tisztán látni a valóságot, letenni az illúziókat és karmákat. Csak élj. És a többi jön magától.

Ne akard más példáját követni. Keresd meg a belső hangod, és azt kövesd. Te is egy példa vagy az emberiség számára, mint ahogy Jézus is az volt. De egy másik példa!!!

Légy önmagad, a Te sorsod tudatos képviselője, add át magad a szellemednek, ebben kövesd Jézust, mert erre tanított minket, nem az önfeláldozásra!

Namaszte