Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Huszti Sándor - Önismereti tanító képe
Ha minden Isten terve szerint van, akkor minek bármit is...?
2011. május 08. vasárnap, 0:06 | Huszti Sándor -...   Előzmény

Teljesen egyetértek Évával, szebben és pontosabban én sem fogalmazhattam volna meg.
Még annyit megjegyeznék, hogy:
"Észreveszed-e, hogy az a "rossz" is azért történt, hogy közelebb kerülj Istenhez."
A rossz nem csak úgy szimplán történik, hanem valamilyen szinten mi csináljuk-teremtjük-vonzzuk be magunknak, így ezt Istenre fogni nem kellene.

Bár nem ismerem pontosan a hitrendszeredet, de szavaid alapján talán abban hiszel, hogy előbb-utóbb minden lélek vissza fog jutni az Isteni egységbe. Emiatt írod azt, hogy semmi sem távolít el, meg hogy minden aszerint van elrendelve.
Nos, ez tényleg egy végletes hit az Isteni irányításban és ha elég hosszú távlatban nézzük, akkor még igaz is.

Azonban ha valaki csak ebben hisz, akkor ezzel felszabadítja magát a felelősség alól és el is engedheti a szabad akarat jogát, hiszen édes mindegy mit teszek, az úgyis Istenhez vezet. (Sajnos az indiaiak nagy része is ezt teszi)
Viszont ezzel a hozzáállással hogyan születik meg az emberben a felismerés, hogy Ő is tehet magáért, a sorsa nem csak elrendelt, hanem Ő is irányíthatja a dolgokat?
Mitől látja meg, hogy nem mindegy mi felé vezeti az életét, hogy ehhez ítélőképesség, értékrend, tudatosság szükséges?
Gyakorlatilag elereszt minden motivációt, ami a tudatos fejlődéséhez szükséges, hiszen úgyis minden Istenhez vezet, akkor nem mindegy, hogy mit teszek, hogyan gondolkodom és élek?

Én feltételezem, hogy Te nem így élsz, vagyis a megfogalmazott hitedben azért vannak más elemek is, amelyek némi motivációt, tudatos irányítást adnak Neked.
Vagy ezeken már annyira túljutottál, hogy egotlanul átadtad magad Istennek? Mert ha igen, akkor ez így működhet, viszont az emberek nagy részének csak nihilt hozna egy ilyen mértékű feladás, nem megvilágosodást!