Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
HajduM képe
Nem, nem húztál fel egyáltalán, sőt, örülök a fennakadásodnak,
2011. május 07. szombat, 8:13 | HajduM   Előzmény

Nem, nem húztál fel egyáltalán, sőt, örülök a fennakadásodnak, mert most aztán legitimáltad, hogy alaposan kifejtsem :))

Tudomásul veszem, hogy „a keresztény, az nem tanítóként tiszteli Jézust, hanem Istenként. Ugyanis erről szól a szentháromság. Atya, Fiú , Szentlélek az Egy Isten. tehát a három egy személyben.”

Ott csúszik meg a gépezet, hogy nem Jézus a fiú, hanem Krisztus. A megtestesült Krisztust nevezzük Jézusnak. Ezért Jézus a Krisztus, a felkent a méltó, hogy majd felnyissa az élet könyvét (ez már a jelenések könyvében majd) stb…

Jézus, az ember az ő életével ad mintát arra, hogy miként lehet visszatérni az atyai házhoz, meghalva a testnek, és feltámadni Istennek, ahogyan maga bemutatta, emberként élt, emberként meg is halt, és Istenként támadott fel.

Ádám a „bűnbeeső” az első Isten-ember archetípusa, Jézus a mélységből visszatérő ember archetípusa. Amikor azt mondja én vagyok az út, az igazság és az élet (nem mernék megesküdni, hogy eredetiben így van, és ez a fordítás vitája tulajdonképpen) senki nem mehet az atyához, hanem ha én általam.
Ez nagyon komoly kijelentés és a te fennakadásod hozzásegített egy kis világossághoz. Hogy tehát az igazság, a hit a szeretet, az útja az Istenhez való eljutásnak. Ez azt jelenti, hogy Isten ezeken túl van, nem pedig az Istent „definiáljuk” valamiképpen az igazság és a szeretet kifejezésekkel. Ezek valójában Krisztust definiálják, akin még túl van az atya, hiszen Jézus maga harmadik személyben beszél róla. Az egy-ség hármassága mégis csak fennáll.
Egyszerűen fogalmazva. Én Az Asszonyom és a lányom egységben mi vagyunk a Hajdu család, de azért ez három teljesen különálló személyt jelent más-más funkciókkal.

Atya, fiú, és szentlélek (anya)?

Pál Feri atya beszélt érdekesen a szentháromságról, azt mondta, hogy a szeretet teljességének e megnyilvánulásához kell legalább három személy.
Ha egyedül vagyok, szeretem magamat, ha ketten vagyunk, szeretjük egymást, és ha hárman vagyunk, közösen szerethetjük a harmadikat. A legteljesebben így tud a szeretet kiteljesedni, hogy szereteteink összeadódva irányulnak egy harmadik félre…

Ezt már én mondom a továbbiakban…

Krisztus tehát az Atya és (anya) szent lélek közös szeretetének a kiteljesedése, az abszolút szeretet. Ezen az úton (Krisztusra irányuló szeretet) lehet eljutni Istenhez (szentháromság /család/ az abszolút szeretet) Aki nem ismeri fel ezt az utat azok számára ad Isten még egy lehetőséget, ez pedig a hit, amiről azt mondja, hogy: A hit tulajdoníttatik igazságul, hogy aki hisz, el ne vesszen semmiképpen… és máshol, hogy az: Igazak tartatnak meg. Tehát a hit megtartó ereje ebben nyilvánul meg, hogy igaz, tehát tiszta hamisságtól mentes földi életet tulajdonít isten a hívőnek (Mert a pokol nem tarthatta magában/Krisztust, mert nem volt benne /Krisztusban/ semmi ami az övé/pokolé/), az olyannak is aki egyébként tömeggyilkos de az utolsó pillanatban megtért és úgy halt meg. Hiszen a hite igazságként van elkönyvelve a számára...

Jézus, mint ember megmutatja, hogy miként lehet ezt megtenni, és ehhez milyen isteni erőket lehet igénybe venni, annak függvényében, hogy mennyire megtisztult életet él (ez egy újabb nagy téma) az ember. Nyilván a legideálisabb ha sikerül igaz emberként élni, de ez eléggé nehézkes. (A spirituális mesterek botrányai éppen ezért kerülnek elő, mert Isten nélkül nem lehet igaz életet élni, hiába tekint úgy magára mint egy istenre, mert nem az… Nagyon egyszerű a képlet, biztos a bukás…)

Tehát a porszem a gépezetben ott keletkezett nálad, hogy Jézust tekintik Istennek a keresztények. Az baj lenne, mert az egyenlő lenne egy ember imádásával, vagyis bálványimádásba torkollna, ahogyan látjuk a katolikus egyházat pl…

Jézus az ember, És a benne megnyilvánuló Krisztus az Isten, aki felé fordulni kell. Jézus az ember, minden esetben Isten felé irányította a figyelmet, a maga emberi mivoltát nem emelte ki soha sehol, sem a Bibliában sem az Apokrifekben ilyet még nem olvastam…

Ugyanakkor felderengett az újjászületés és az újraszületés kapcsolata. Ez egy elképzelés persze, de annyira logikus, hogy igaz is lehet.

Tehát az Istenné váláshoz szükséges újjászületés, nem tud addig megtörténni, amíg sem igaz életet nem tud élni az ember, sem a hite nem juttatja a mennyei szférákba.

Addig kell tehát újra és újra leszületni a földre (ahol persze a karma és egyéb törvények szabályozzák az életét), amíg alkalmassá nem válik az újjászületésre.

Amikor újjászületik az ember, kilép az újraszületések fogatagából és oda állhat Isten elé, mert akkorra már be van írva Ő is az életnek könyvébe.

Hiszen az Isten az élők Istene, így az újraszületések mindig újabb esélyt biztosítanak az újjászületéshez, a test halálán keresztül a Lélek feltámadásához, így az ember újra élő lélekké Istenivé alakul vissza.