Így van, most már az vagyok, egész, minden szinten. Először fent kellett rendet rakni, aztán magától megjött a segítség, hogy fizikai szinten is rend legyen. És az egész annyira szélsőségesen látványos, hogy az hihetetlen. Előtte minden fel volt borulva (fizikai szinten), ami folyton visszahatott a lelki és szellemi szintre és állandó önkontrollt igényelt, és még így is alig alig volt valahogy.... A transzplantáció után még csak néhány héttel pedig minden lényeges dolog azonnal egyensúlyba került. És minden a lehető legjobban sikerült, történt és állt be. Ez is mutatja, hogy "fent" minden rendben van már.
Tele vagyok bizalommal, és minden apró nehézségen úgy megyek át, hogy tudom, tudatosan vállaltam be ezt az utat, és tudom, mire kell használnom. És ez óriási erőt és örömöt, önbizalmat és tettvágyat ad. Pl. Véralvadás gátló injekciót kell adni magamnak naponta kétszer, még egy jó ideig, és úgy fogom fel, mint szellemi feladatot, a bátorság és a tudatosság gyakorlását. No meg az ügyességét, mert be lehet úgyis adni, h nem fáj. :) És egyre jobban megy. :) És minden egyes alkalommal örülök, hogy beadhattam, mert tudom, ez is azért van, mert kaptam egy nagyszerű, új lehetőséget. És érzem, valóban érzem az örömöt. Olyan csodálatos! Mindent meg akarok csinálni, amit csak tudok, és hatalmas örömöt okoz, hogy felelősséget vállalhatok magamért és az útért, a feladatokért, amit bevállaltam. Most kezdek csak élni. Óriási inspiráció van bennem.
Tudom, hogy mire visszaszokok, teljes életet élhetek és egy ilyen élet lebeg a szemem előtt, de már most is teljesen egészségesnek érzem magam, az összeszokást és a fokozatos felépülést a történet természetes részének tekintem, és valahogy egyszerűen tudom, hogy most már egyenesben vagyok. :)
Amint készen álltam lelkileg és szellemileg, és meghoztam a döntéseimet, azonnal megjött a máj. Összekészítettem a hiányzó papírjaimat, írtam egy listát, hogy mit kell még megcsinálnom, és kiket kell felhívnom a mentőautóból. Írtam egy levelet amiben értesítettem mindenkit, aki kérte, hogy tudni szeretné mikor megyek, és megkértem anyukámat, hogy a SIKERES műtét után küldje el nekik. Vasárnap beszélgettem a volt férjemmel a továbblépés teendőiről, és eldöntöttem hogy bármennyi áldozatot kell hozni, nem várok tovább, fejest ugrok a nagyvilágba, és rábízom magam a sorsomra. El kellett engednem mindent és mindenkit. Elmentem a barátnőmhöz és elújságoltam mi történt.
Másnap reggel hívtak be. :)))))))))))
Az milyen??
Ennyit a tudatosság erejéről. A barátnőm azóta mindnekinek ezt a példát meséli, aki még nem eleget tapasztalta, hogy működik az Univerzum.
Nekem az összes kételyem elszállt.
:)))))))
Nem féltem egy pillanatig sem. Éreztem, hogy ott ülök életem vonatán. Csak tettem, amit mondtak. És megmentettek - újra.
A teljes beszélgetés megtekintéséhez kattints ide!
Így van, most már az vagyok, egész, minden szinten. Először fent kellett rendet rakni, aztán magától megjött a segítség, hogy fizikai szinten is rend legyen. És az egész annyira szélsőségesen látványos, hogy az hihetetlen. Előtte minden fel volt borulva (fizikai szinten), ami folyton visszahatott a lelki és szellemi szintre és állandó önkontrollt igényelt, és még így is alig alig volt valahogy.... A transzplantáció után még csak néhány héttel pedig minden lényeges dolog azonnal egyensúlyba került. És minden a lehető legjobban sikerült, történt és állt be. Ez is mutatja, hogy "fent" minden rendben van már.
Tele vagyok bizalommal, és minden apró nehézségen úgy megyek át, hogy tudom, tudatosan vállaltam be ezt az utat, és tudom, mire kell használnom. És ez óriási erőt és örömöt, önbizalmat és tettvágyat ad. Pl. Véralvadás gátló injekciót kell adni magamnak naponta kétszer, még egy jó ideig, és úgy fogom fel, mint szellemi feladatot, a bátorság és a tudatosság gyakorlását. No meg az ügyességét, mert be lehet úgyis adni, h nem fáj. :) És egyre jobban megy. :) És minden egyes alkalommal örülök, hogy beadhattam, mert tudom, ez is azért van, mert kaptam egy nagyszerű, új lehetőséget. És érzem, valóban érzem az örömöt. Olyan csodálatos! Mindent meg akarok csinálni, amit csak tudok, és hatalmas örömöt okoz, hogy felelősséget vállalhatok magamért és az útért, a feladatokért, amit bevállaltam. Most kezdek csak élni. Óriási inspiráció van bennem.
Tudom, hogy mire visszaszokok, teljes életet élhetek és egy ilyen élet lebeg a szemem előtt, de már most is teljesen egészségesnek érzem magam, az összeszokást és a fokozatos felépülést a történet természetes részének tekintem, és valahogy egyszerűen tudom, hogy most már egyenesben vagyok. :)
Amint készen álltam lelkileg és szellemileg, és meghoztam a döntéseimet, azonnal megjött a máj. Összekészítettem a hiányzó papírjaimat, írtam egy listát, hogy mit kell még megcsinálnom, és kiket kell felhívnom a mentőautóból. Írtam egy levelet amiben értesítettem mindenkit, aki kérte, hogy tudni szeretné mikor megyek, és megkértem anyukámat, hogy a SIKERES műtét után küldje el nekik. Vasárnap beszélgettem a volt férjemmel a továbblépés teendőiről, és eldöntöttem hogy bármennyi áldozatot kell hozni, nem várok tovább, fejest ugrok a nagyvilágba, és rábízom magam a sorsomra. El kellett engednem mindent és mindenkit. Elmentem a barátnőmhöz és elújságoltam mi történt.
Másnap reggel hívtak be. :)))))))))))
Az milyen??
Ennyit a tudatosság erejéről. A barátnőm azóta mindnekinek ezt a példát meséli, aki még nem eleget tapasztalta, hogy működik az Univerzum.
Nekem az összes kételyem elszállt.
:)))))))
Nem féltem egy pillanatig sem. Éreztem, hogy ott ülök életem vonatán. Csak tettem, amit mondtak. És megmentettek - újra.
:)))
Namaszte