Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Szia Bochecha! Hát ez az, akkor mi van?:) Mostanában egyre
2009. május 08. péntek, 12:25 | Névtelen (útkereső)   Előzmény

Szia Bochecha!

Hát ez az, akkor mi van?:)

Mostanában egyre többször van olyan érzésem, hogy nincs is semmi. Megyek az utcán, és igazából nem is megyek, csak emelgetem a lábam, körülöttem meg változik a kép, ami a "haladás" látszatát kelti. De az sincs, csak egy vetítővel (képzeletemmel) odavetül, mert egyébként az üres térben vagyok. Vagy inkább nem is vagyok, csak azt képzelem, hogy vagyok, mert mintha csak egy álom része lennék.
Néha az jut az eszembe, hogy talán "csúfos játékot" játszik velünk a Teremtő, és elhisszük, hogy bárminek van jelentősége, bármit akarni kell, vagy bármitől félni kell. Mintha az árnyékom félne attól, hogy bármi baja lehetne, vagy bármit tennie kéne. Mint amikor a madzagon mozgatott bábú azt hiszi, hogy ő mozog.
Tehát lehet, hogy tényleg nem is vagyok. Akkor meg mitől félek?
Egyébként meg akármi van, úgy is az van, ha félek, ha nem. Csak mégis érzek egy ragaszkodást, kötődést magamhoz, a létezésemhez. De hiába képzeli ezt akár az árnyékom is, attól még ha elmegy a nap, ő is semmivé foszlik. De tényleg, akkor hova tűnik az árnyékom? :)

Mackó