Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Nagyon érdekes ez a témafelvetés,mert van olyan ,aki önként
2011. április 27. szerda, 23:48 | Éva.

Nagyon érdekes ez a témafelvetés,mert van olyan ,aki önként égeti el a múltját. Egyszerűen le akar számolni vele,és a tűzre hány mindent,ami a múltjához kötné.
És van ami a mostani eset is,hogy az ember szinte sokkot kap a hirtelen rázúduló felismeréstől,hogy ,,odaveszett mindene'',és azt mondja,annyi az életemnek...

Szerintem ez azért egy egészséges embernél,csak az első döbbenet,és nem ragad ebbe bele.
Bár ennek az ellenkezője is előfordulhat,de ebben az esetben szerintem Müller Attila nagyon hamar fel fog ocsúdni,már csak azért is,mert már most annyian segítenek neki,hogyha más nem is,de ez mindenképpen fel fogja rázni őt,hiszen lehet ,hogy ezt az összefogást ezt a segítséget a bajban még talán sohasem tapasztalta meg az életében.

Szerintem neki meg fog változni az élete,és egy minőségibb irányt vesz. Ez ugyan nem mindig törvényszerű de nagyon sokszor a sors produkál olyan helyzetet, olyan eseményt, aminek a következtében az embert egy teljesen új élet felé ,,irányítja'',/és ez mindig egy eléggé katartikus dolog/

Azért ha megnézzük,neki már fiatal kora óta eléggé sikeres az élete,úgymond folyamatosan kapott az élettől,lehet ,hogy ennek ,,kiegyenlítésére '' jött ez a veszteség./mert azért ő nem veszített el mindent,
van egy egzisztenciája,ahonnan nagyon hamar fel tudja újra építeni az életét.
Ezek a családi dolgok...él még az édesanyja,ha ott lakik most nála,tehát nem veszítette el a gyökereit,
ott is vannak családi fotók bútorok...ez az.../bár ,ha már az ember tárgyakba vetíti a gyökereit,régen rossz/

Nekem az életem első felében nagyon jó dolgom volt.Mondhatom ,hogy dőlt hozzám minden ,amit kívántam,meg még sokkal több. azért írom,mert hasonló a szituáció. És érdekes,hogy ez alatt az idő alatt,folyamatosan veszteség is ért,olyan megnyilvánulásában ,hogy állandóan loptak tőlem,pénzt ékszert és értéktárgyakat. Ez ugyan nem tűz,de itt is a kiegyenlítődésen van a hangsúly szerintem.
És ez a helyzet csak akkor szűnt meg ,amikor annyira visszatudtam venni már ,hogy csak a szükségleteim szerint élek,semmi plusz,semmit nem halmozok föl,alapjáraton vagyok,és ez elég.
Ezt nagyon nehéz volt megcsinálnom,de ma már természetes,és azóta semmiféle veszteség nem ér
érdekes módon:)...Ilyen véletlenek pedig nincsenek:)

Ami a múltunkat ,,képviselő '' tárgyakat illeti..
Én négyszer költöztem iszonyatos cuccokkal ,3 háztartást vonszoltam magammal. Itt raktároztam,ott tároltam,úgyhogy rengeteg ,,veszteségem'' volt ezekből is. Mikor végre biztonságba helyeztem már
orvul beázott az az épület,amit csak tavasszal vettem észre,és minden tiszta fekete penész volt,és
annyi a múltam elég jelentős részének:)
A lényeg az ,hogy utólag egyáltalán nem hiányzik. Az ember csak tárol iszonyú sok dolgot,amit évekig elő sem vesz,ruhák tömkelege,amit nem hord,könyvek ,amiket nem olvas el,tárgyak amik már nem férnek el a lakásban ,és bedobozolva porosodnak a padláson és sorolhatnám...
Szóval ha az ember ezektől nem képes normálisan belátással megszabadulni,akkor a sors így vagy úgy megszabadítja tőle /előbb utóbb/.
A házam is simán leéghetett volna úgy 5 évvel ezelőtt,de akkor éber voltam/legalább/ és azt ,,megúsztam''. Aztán valahogy észhez tértem,és azóta érdekes módon elkerülnek ezek a dolgok:)

Azért beszélek az én tapasztalataimról,mert nem ismerem közelről Müller Attilát,és így csak találgatni lehetne,nála vajon mi lehetett az ok,viszont a saját életem kapcsán tudom ezeket az okokat.

Nem hinném,hogy egy ilyen eseménnyel,mint a blog témája ,az ember elveszítené a gyökereit, vagy az identitását. Az ember -normálisan- a mindenkori jelenben él, a múltja csak emlék lehet./azért múlt:)/
Ha valaki a múltját éli- folytonosan- a jelenében az beteg dolog. A múltamból csak tárgyakat veszíthetek el,mert az emlékeim,tapasztalataim /amivé váltam/,akkor is megmaradnak. Ha meghalnak a szüleim,és a testvérem,még akkor sem veszítem, el a múltamat, mert az elmémben ott van pontosan minden folyamatában születésemtől kezdve. /a korábbi összefüggésekről most ne is beszéljünk/.

,,a jelen állapotból nem tudja beazonosítani, hogy Ki vagyok Én.''

Szerintem ez egyetlen esetben fordulhat elő,ha az ember valamilyen okból amnéziássá vált.
Csak akkor nem tudja beazonosítani ,hogy ki ő, mert nem emlékszik semmire, de az emlékeink nem éghetnek el egy tűzvésszel.

Összegezve : a konkrét eset szerintem egy sajnálatos esemény. Részemről nem hiszek a véletlenekben,valószínűleg oka van ennek is. Azt gondolom,hogy az első kétségbeesése ellenére,mégsem fogja ez letaglózni Müller Attilát,sőt még azt is megkockáztatom,hogy pozitív változást fog hozni az életében.
/Aki ezt most végig olvasta,adjon magának egy piros pontot:D/