Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
spiritosaurus képe
Nemrég pont valami hasonló témán kaptunk kicsit össze párommal,
2011. április 27. szerda, 12:06 | spiritosaurus

Nemrég pont valami hasonló témán kaptunk kicsit össze párommal, mert felhívtam rá a figyelmét, hogy az élete nagy részét vagy a múltjában, vagy a jövőjében éli. Aztán egy hosszú néma csend, majd amikor megszólalt, meghökkentem. Ő nem nagyon foglalkozik ezekkel a spiri dolgokkal, de akkor ott mégis ő nyitotta fel az én szemem.

"De hát a jelenben egy senki vagyok" Ezt nekem sosem sikerült ilyen szépen megfogalmaznom, de így van. Csak ő ezt rossznak fogta fel addig. Pedig a legjobb dolog a jelen senkijének lenni, azóta megállás nélkül erre jövök rá.

Müller Attila hosszú, és kemény munkával elérte, hogy valaki legyen az emberek számára. Ha a nevét hallják, a többség már azonosítja is a nevet az archoz, az arcot a szerepekhez, a médiában hallottakhoz. Lehet, hogy nekem ezzel dolgom van, mert félelmekben gyökerezik, de én nagyon nem szivesen lennék ismert személyiség. Mondom ez félig-meddig félelemből, úgyhogy még van dolgom vele, de szerintem tényleg jobb bizonyos szinten senkinek lenni. Talán ezért vonzotta be Müller Attila az esetet, bár szerintem lettek volna a médiában olyanok, akikre ez jobban ráfért volna, nekem Attila kifejezetten szimpatikus figura. De lehet, hogy ő pont ezért kapta meg a lehetőséget ennyire radikálisan a változásra, mert az ő élete még tartogat valamit számára, ami több, mint egy ház, és az emlékek.

Viszont egy idevágó Junkies szöveg eszembe jutott, bár már nem punkoskodom :)

"Eltemet a múltam,
de a leckét megtanultam,
lehet a helyszín más, de itt legbelül
Én ugyanaz vagyok, aki voltam.

Én ugyanaz vagyok, aki voltam!"

Meg is hallgatom félezer év után újból :)