Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Michaelita képe
ki vagyok, ha nem a múltam?
2011. április 27. szerda, 10:42 | Michaelita

Óriási veszteség így egyik pillanatról a másikra elveszíteni mindent, ami a múlthoz köthet valakit. Vele érzek egyrészt a sráccal, másrészt pedig azt gondolom, hogy az élet valami olyat adott neki, amire saját választásából nem jutott volna el.

Én magam is tapasztaltam, hogyha tértisztítás, vagy költözés miatt csak a dolgaim egy részét kiselejtezem, kidobálom, továbbadok rajtuk, az mennyire hatással lehet ránk.
Azért hat rám annyira mert gyüjtögetős tipus vagyok és szükségem van arra is, hogy a saját rezgéseimmel átitatott kis dolgaim, tárgyaim vegyenek körül.
Viszont az időről időre történő megújuláshoz meg arra van szükségem, hogy meg tudjak válni tőlük, hogy új impulzusokat, új/megújult erőket hozhassak be az életembe.

Azt is megfigyeltem, hogy az élet jelzi nekem, hogy el kell engednem a régi dolgokat. Ha ezt önerőből nem tudom megtenni, akkor az élet/sors közbeavatkozik és megteszi helyettem azt amire szükségem van, ezzel teremtve lehetőséget az új dolgok életembe áramlása számára.

Az ilyen vagy olyan módon elengedett múlt helyére valami olyasmi tud beáramolni amire a lelkünknek, a szellemünknek van szüksége, ami rádöbbent arra, hogy mi az ami igazán fontos és értékes a számunkra. Ilyenkor felértékelődnek a barátságok, a szeretet, az emberi kapcsolatok melegségét adó erők.
S az ilyen történések tanítják meg igazán a saját magunk erejét, bátorságát, a talpraállás kényszerén keresztül.