Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Drága Alma! És Többiek! :)
2009. május 07. csütörtök, 11:43 | Bochecha   Előzmény

hű, tök jó, amit írtál a színekről. :)

Apám 3szor küldte vissza a nővért, amikor megszülettem, hogy nézze már meg, hogy tutira az Ő gyerekére mondta-e, hogy lány, mert hát az nem lehet, hogy nem fia lett... :)

most már tudok ezen mosolyogni szerencsére, de nem sokkal ezelőttig rengeteg fájdalmat okozott az, hogy kábé napi szinten megkaptam, hogy "mert nem fiú lettél2, és hasonló kedvességeket.
kiskoromban nem babáztam, hanem barkácsoltam, mert Ő úgy kezelt, mint egy fiút.

Kamaszkor, XXL-es pulcsik, bő gatya, semmi nőiesség...
Aztán amikor leesett a tantusz, elkezdtem nőcis cuccokban járni szép fokozatosan.
Mondjuk pár centinél magasabb sarkú cipőt nem vagyok hajlandó felvenni, de ezt szerintem inkább azért van, mert inkább vagyok a természetesség híve, mint a 'szépségért meg kell szenvedni'-elvé.
Nem hiszem, hogy a divat "megér" bármi olyan áldozatot, ami valamilyen formában kárt okoz, és ugye a tűsarkat nem kell nagyon fejtegetnem ilyen szempontból...
Azt gondolom, hogy ettől függetlenül (már) meg tudom élni a nőiségemet. Az nem pl a sarok méretén múlik :)

Szerintem az is feladat, hogy ha vki pl lánynak születik, és fiúnak nevelik, ki tudja alakítani a saját egészséges nemi identitását és meg tudja élni azt (magyarul szépen leépíteni a kintről jövő elvárásokat, ránk erőltetett hibás szerepeket, és megtalálni SAJÁT MAGUNKAT AZ AKTUÁLISAN RÁNK OSZTOTT NEMI SZEREPBEN. :)

szeretettel:Bochecha