Hogy érzed magad az életedben?

Mert ha lenne végső igazság ugye, akkor hová lenne a végtelenség? A felismeréseimet én inkább úgy képzelem el, mint egy csigalépcsőt, és bár egyre tágasabb térre van rálátásom ahogy haladok felfelé, mégsem állíthatom, hogy eljutottam az utolsó lépcsőfokra. Hiszen ha a végtelenséget az alfával és az omegával jellemezzük, akkor kiderül, hogy egy magasabb szinten, de mindig ugyan azokat a dolgokat éljük újra és újra. A ciklikusság nem kerülhető ki ezáltal. A végére a dolgoknak és a felismeréseknek nem juthatunk ennélfogva. Így aztán nehezen értelmezhető a végső igazság ez is egy problémája a megvilágosodás kérdésének, ugyan is minden apró felismerés is megvilágosodás a maga nemében, de mit lehet a végtelenségben felismerni legvégül? Ha egyszer nincs vége, nincsenek határai, nincsen formája, nem objektív, elillanó, folytonosan áramló és átalakuló rezgő, izgő-mozgó minden, akkor maga a megvilágosodás értelmezhetetlen...