Szerinted mikorra éred el a megvilágosodást?

Azért ezzel a kiegészítéseddel már egészen másként hangzik! Ha egy kezdő emberke csak az első hozzászólásodat olvassa: "Ha jól érzed magad a bőrödben, ... akkor nagy valószínűséggel jó úton jársz." ...akkor abból simán azt érti, hogy a lényeg, hogy jól érezzem magam és akkor az utamon vagyok! Így aztán sok esetben inkább a gyors jó közérzet felé fog hajlani, mintsem hogy szembenézzen a fájó igazságokkal!
Teljesen más az üzenete annak a megfogalmazásodnak, hogy ha elég nyitott vagy az út jó/rossz tapasztalataira, akkor olyankor is jól érzed majd magad, amikor éppen süllyed a hajó!

"Szerintem ha letérek az utamról, az is az utam része" - ezzel továbbra sem értek egyet. Számtalan embert láttam már, akik ezzel áltatták magukat, miközben hanyatt homlok menekültek a szembesüléstől, az igazságtól, a felelősség vállalástól.
Persze ha lazán kezeled az út fogalmát, és azt gondolod róla, hogy a letérés és menekülés sem volt hiába való, abból is tanult valamit az ember, akkor ezzel egyetértek. De akkor ezt nem nevezném útnak, utamnak, hiszen azzal elvész az út meghatározhatóságának értelme. Így inkább mondjuk azt, hogy mindegy, hogy az utadon jársz vagy sem, előbb-utóbb hazaérkezel. - igen, ez igaz.