2011. április 04. hétfő, 22:28 | szeklice (útkereső)
Előzmény
"Szerintem ha letérek az utamról, az is az utam része :) "
Kedves Spiritosaurus!
Egyetértek. Nagyon is!
Egy ember mire odáig eljut, hogy megfogalmazza a kérdést, hogy "nekem mi az utam? mi a feladatom?", már rendelkezik némi külső-belső készséggel, ami a navigációt jelenti a saját útján. De ehhez rengeteg tapasztalat kell, sok-sok letérés az Útról majd visszatérés, mígnem kialakul végre a belső vezérlés, a belső hang, amely egyre biztosabban tart az Úton.
Mindeközben tehát mindennek van értelme és így szépsége is!
S hogy honnan tudom, hogy az utamon vagyok?
Onnan, hogy ekkor harmóniában vagyok a Nagy Tervvel, a Nagy Összerendezővel, aki ettől fogva mindenben segít engem, mintegy bólogat, igenel. Küld jelképes visszajelző mosolyokat emberek és események, stb. képében. Küld biztatást a hitemnek.
Ha véletlenül mégis elkóborolnék, akkor küld nekem kakofóniát a belső hangomnak: hékás, nem stimmel az irányod! /Olykor már fülsiketítő vészjelek képesek érkezni, míg észreveszem, hogy tán megint változtatnom kellene.../
Minél bátrabban hallgatok erre a Belső Vezérlésre, annál inkább képes vagyok élvezni utam közben a "tájat": magát az UTAT! Egyre lazább és egyre megengedőbb vagyok. Belátom, hogy nem kések le semmiről, hisz' minden a cél felé visz. Minden gazdagít!
S ebben a folyamatban - csakúgy mint a természetben - valóban ott kell hogy legyen az általad említett szél és a szélcsend is. A lépés és pihenés.
Mint az igazi Úton.
A teljes beszélgetés megtekintéséhez kattints ide!
"Szerintem ha letérek az utamról, az is az utam része :) "
Kedves Spiritosaurus!
Egyetértek. Nagyon is!
Egy ember mire odáig eljut, hogy megfogalmazza a kérdést, hogy "nekem mi az utam? mi a feladatom?", már rendelkezik némi külső-belső készséggel, ami a navigációt jelenti a saját útján. De ehhez rengeteg tapasztalat kell, sok-sok letérés az Útról majd visszatérés, mígnem kialakul végre a belső vezérlés, a belső hang, amely egyre biztosabban tart az Úton.
Mindeközben tehát mindennek van értelme és így szépsége is!
S hogy honnan tudom, hogy az utamon vagyok?
Onnan, hogy ekkor harmóniában vagyok a Nagy Tervvel, a Nagy Összerendezővel, aki ettől fogva mindenben segít engem, mintegy bólogat, igenel. Küld jelképes visszajelző mosolyokat emberek és események, stb. képében. Küld biztatást a hitemnek.
Ha véletlenül mégis elkóborolnék, akkor küld nekem kakofóniát a belső hangomnak: hékás, nem stimmel az irányod! /Olykor már fülsiketítő vészjelek képesek érkezni, míg észreveszem, hogy tán megint változtatnom kellene.../
Minél bátrabban hallgatok erre a Belső Vezérlésre, annál inkább képes vagyok élvezni utam közben a "tájat": magát az UTAT! Egyre lazább és egyre megengedőbb vagyok. Belátom, hogy nem kések le semmiről, hisz' minden a cél felé visz. Minden gazdagít!
S ebben a folyamatban - csakúgy mint a természetben - valóban ott kell hogy legyen az általad említett szél és a szélcsend is. A lépés és pihenés.
Mint az igazi Úton.
szeklice