Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
spiritosaurus képe
Én még mindig nem értem ezeket az ilyenolyan meditációkat...
2011. április 02. szombat, 12:27 | spiritosaurus

Én még mindig nem értem ezeket az ilyenolyan meditációkat... Meditáció egy van, nem?

Meditáció az elmém elcsendesítése (de ez is már MAGA a meditáció, nem a meditáció eredménye), minden más eredmény azt mutatja, hogy a meditáció nem is volt meditáció. A meditációtól sosem leszek sem őszintébb, sem semmilyenebb. Én magam ugyanaz vagyok, voltam, és leszek mindig, meditáció "közben", és akkor is, ha nem meditálok. A különbség abban merül fel, hogy az elmém csendes, vagy zaklatott? De ha már valami eredménye van a meditációnak, az azt feltételezi, hogy a meditáció valamiféle cselekvés. Pedig egyáltalán nem az. A meditáció történés, nem befolyásolhatom sem az eredményét, sem a folyamatát. Vagy megtörténik, és hagyom, hogy megtörténjen, eggyé válok a történéssel (ennyi az én beleszólásom), vagy nem, és akkor semmi közöm sem volt a meditációhoz. Soha nem sikerült még úgy meditatív állapotba kerülnöm, hogy bármilyen célt adtam neki. Hiába ülök le, hogy na akkor most egy kis őszinteség medi, hogy őszintébb legyek, elfogadás medi, hogy elfogadjak, bármilyen medi, hogy bármivé váljak már, csak ne az legyek, ami most vagyok... Ez nem abszurd nektek?. Nem értem, nektek hogy megy ez. Mi az, hogy akármilyen medi? Vagy meditatív állapotban vagyok, vagy nem. Ha bármilyen címkével ellátom a meditációt, meg beleképzelek bármit az elmémmel, annak semmi köze a meditációhoz. Csak úgy tudok meditatív állapotba kerülni, ha nem is akarok.

Pont egy hete volt kb, hogy csak elterültem a Duna parton a fűben, mindenféle célok nélkül, csak úgy elterültem. Na az meditatív állapot volt, olyannyira, hogy emléke sincs róla az elmémnek, mert akkor ott ő nem szerepelt egy pillanatig se. Egyszerűen csak hanyatt dőltem és kikapcsolt mindenem. Eltelt másfél óra úgy, hogy egy jól összegyúrt pillanatnak tűnt az egész. Olyan érzésem volt utána, mintha csak ledőltem volna, és egyből fel is keltem volna. Nem aludtam el, mielőtt megkérdezitek, mert végig tisztában voltam a rajtam futkosó napsugarakkal, és a rajtam végiglibbenő szellővel, egyszerűen csak nem indított el bennem gondolatokat. Se jót se rosszat. Nem ingatott meg semmi, egyszerűen "beleragadtam" másfél órára a középpontomba, aztán egy 3 és fél hónapos németjuhász kölyök volt, aki ki tudott billenteni belőle az arcom bőséges összenyalogatásával :) De felkeltem, és semmilyen eredménye nem lett. Kihatása lehet az életemre, de eredménye semmiképp. Nem lettem tőle semmilyenebb se. Épp ezért történhetett meg, mert nem vártam tőle semmilyen eredményt, igazából magát a történést sem vártam, egyszer csak eldőltem, és belezuhantam a pillanatba.

Semmilyen megtapasztalásom, semmilyen spirituális élményem nem volt, ezeket is mind az elme tudja csak érzékelni és bekategorizálni élménynek, meg megtapasztalásnak. Valójában nem léteznek.

Szóval fejtsétek már ki nekem légyszíves, hogy mi ez a százezerféle medi? Attól, hogy átírom a fájlnevet, mitől lesz más? Mitől lehetne egyáltalán más? Vagy meditáció, vagy nem. Hiába adok más nevet valaminek, az attól még nem válik meditációvá, csak azért mert benne van a szó. A meditáció lényege egyszerűen a meditáció, a meditatív pillanat. A meditáció, a meditatív pillanat viszont magába foglal mindent. Hangsúlyozom Mindent! Hogy lehetne valami elfogadás meditáció, meg őszinteség meditáció? Azzal lekorlátozom a korlátlant, határt adok a határtalannak, célt a céltalannak. Ez nekem abszurd...