Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Elakadtam, segítsetek!
2008. augusztus 11. hétfő, 19:12 | kereso

4 éve foglalkozom önismerettel. Először különféle tanfolyamokkal (asztrológia), terápiákkal(Hellinger)később magamtól meditációkkal próbáltam feldolgozni a múltamat és közben rájönni arra, hogy ki is vagyok "én" tulajdonképpen? Úgy érzem szépen haladtam. Kicsit "más" lettem amit a külvilág is észrevesz és különféleképpen minősít.
Na, és itt akadtam el sajnos. Amíg egy külső személyről van szó, munkatárs, szomszéd, ismerős, még talán az a pár barát is aki megmaradt addig nem érint meg, ha úgymond hülyének néz. Viszont abban a pillanatban ahogy párkapcsolatba kerülök valakivel, elkerülhetetlen, hogy beszélgessünk arról, hogy hogyan is látom én a dolgokat. És sajnos még nem találkoztam olyannal aki hasonlóan gondolkodik.
A probléma nem is ez, mert ez nem tartozik rám, viszont ami kimondottan bosszant:) az az, hogy úgy veszem észre az emberek akarattal fogják be a fülüket és a szemüket. Nem AKARNAK látni és nem máshogy látnak. Közelebb kellene éreznem az embereket magamhoz, de én inkább a különbséget látom.
Tudom, hogy csak az ego-m hasonlítgat, mégsem tudok ellene tenni. Nem értem, hogy ha valaki boldogtalan és látja, hogy én egyedül élek mégsem vagyok magányos, nem keresek sokat, mégsem sírok folyamatosan, hogy mindegy, hogy jó munkát kapok-e vagy rosszat, nem érint meg és mégis én vagyok az úgymond bolond, aki kilóg, aki nem jól csinál valamit. Nem szoktam beszélni magamról, mert sajnos az a tapasztalatom, hogy nem értenek meg. Viszont mint írtam, ha közel kerül hozzám valaki akkor ez elkerülhetetlen.
A kérdésem az, hogy miért zavar az, hogy az emberek szenvedni akarnak, hogy nem akarnak változtatni az életükön, hogy valami elképesztően vakok. Miért nem tudom elfogadni őket olyannak amilyenek. Nem azt szeretném, ha úgy gondolkoznának ahogy én! De nem értem, hogy miért nem keresnek, miért ülnek a langyos vízben csak hogy, ne kelljen szembe nézni saját magukkal és így csak szenvednek.
Hogy láthatom meg magam bennük? Hogyan lássak túl azon az egon ami vastagon körülveszi őket? És hogyan hagyhatnám el az én szörnyű ego-mat ami ezt a távolságot tartja közöttünk?