Melyik állathoz hasonlít a természeted?

Sziasztok!

Igaz, már régebbi ez a téma a fórumon, de érdekelne a véleményetek. 17 éves keresztfiammal vannak nagy problémák, mert hazudozik. Véleményem szerint nagyjából válogatás nélkül majdnem mindenkinek, köztük a szülőknek is. Keresztfiam kisebb korában először csak apróbb füllentések voltak, és emlékszem, hogy én ezeket kedvesen szóvá is tettem a gyereknek, amivel a szülők nem foglalkoztak. Azt mondták gyerekbeszéd, meg aranyos, füllentgetős, stb. Azóta viszont évek teltek el és a gyerek nem változott a jó irányba. Ráadásul megjelentek a haverok, akikkel a parkokba ücsörögve mondanak nagyokat egymásnak és viszik bele egymást a hülyeségekbe, ami miatt rendőrségi ügye lett, amit most nem részletezek. A szülőknek a gyerek persze a felét sem mondta el a történteknek, és csak a tárgyaláson tudták meg, hogy mi is az igazság. A gyerek pedig a nyilvánvalót is tagadta. Megrökönyödve tapasztaltam, hogy sem az Anyja, sem az Apja nem ült le Keresztfiammal beszélgetni a történtekről és elmondani, megértetni vele tetteinek következményeit, azok súlyát. Magam próbáltam meg, kevés sikerrel, mondván, hogy Ő ilyen és szeressem olyannak, amilyen, vagy nem nagyon fog jönni hozzám. Felháborító, hogy még Ő próbál érzelmileg zsarolni engem. Beszéltem a szülőkkel is, hogy talán még lehetne tenni valamit, de az Apját nem nagyon érdekli, csak annyit mond, hogy ő is követett el hibákat fiatalon, az Anyja, - a nővérem - meg úgy viselkedik, mintha én lennék az ördög, aki szembesíti őt fia helytelen viselkedésével.
Nem tudom, hogy mit tehetnék, sajnálom ezt a gyereket. Félek, hogy elkallódik és soha nem lesz egy igaz emberi kapcsolata, párkapcsolata sem. Hozzáteszem, náluk az egyik kislány a másiknak adja a kilincset és nem tudnak egymásról, de mind szentül hiszi, hogy Ő az igazi nagy szerelem. Nem tudom, hogy Keresztfiam mitől változhatna meg és indulhatna el a jó irányba, hiszen a szülők sosem vették ezeket komolyan, nem volt büntetés sem, és azt látja, hogy megéri hazudni, még a rendőrségi ügy ellenére is.

Utána olvastam a neten és ezt a cikket találtam: (Szerintem ez nagyon igaz a nővéremre.) http://www.webbeteg.hu/cikkek/csecsemo_gyermekneveles/1862/viselkedesi-p...

Ti mit gondoltok? Én gondolkodom rosszul? Lehet, hogy nem kéne foglalkoznom vele? Nem vagyok erkölcscsősz, de az őszinteség nagyon fontos. Érték! Szerintem az emberi kapcsoltok alapját képezi.

Edit

Ui.: A témához kapcsolódóan: találtam egy őszinteség-tesztet. Szerintem kicsit átlátszóak a kérdések, de azért nem rossz. Ha valakit érdekel: http://www.lelkititkaink.hu/szemelyes_eredmenyesseg_teszt_7.html