Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Aditi képe
Azt hiszem majdnem az összes baj van vele, ami egy elmével
2011. március 17. csütörtök, 23:53 | Aditi   Előzmény

Azt hiszem majdnem az összes baj van vele, ami egy elmével lehet....:) Na, azért nem, ez csak az én túlzásom, mert érzelmileg elfogult vagyok az előttem álló feladatommal szemben. Negatívan, természetesen...:) De hát nincs olyan szikla, amin a Bak meg ne vetné a lábát, remélem ezúttal is így lesz...:)

Hol is kezdjem....

Állítólag már rég a Kos énem kellene élnem, aki nem toporog a döntései előtt fél életeket, hanem dönt azt neki... intuíció, meg ilyenek, tűz és vad vágta....... felszabadulás és mennybemenetel... Nem tom. Én csak annyit érzékelek, h olykor állati nagy fejest ugrok a lehetetlen kihívások óceánjába, aztán fuldoklok mer' nem tudok úszni, de azér' beleugrottam, pedig jól tudtam előre....

Most éppen egy hasonló helyzet előtt állok, és a Bak énem van jelen. Latolgatja, h hogyan lehetne ezt túlélni, meg h valóban be kell e nekem ugrani a magam ásta szakadékba... mer' jelen pillanatban más megoldást nem lát. De tolatni már nem nagyon lehet, állni sem sokat, mert egy óriás daráló buldózer tart a szakadék széle felé, h legjobb esetben is beletoljon.... rosszabb esetben felfaljon...

elég sz..r helyzet. de a születésem sem volt sokkal jobb, az a sejtésem, annak valamiféle változata ez. halál- félelmem volt megszületni több oknál fogva is, aztán amikor kiszedtek egy salátás-kanállal, hogy aszongya, tessék megszületni ha már elhatározta kérem, h testet ölt, na akkor kiderült, hogy olyan betegséget sikerült manifesztálni, amely nem ad lehetőséget az életre, csak a kínhalálra. Na, akkor már sejtettem, h azért mégiscsak volt okom félni elengedni a köldökzsinórt... ott legalább volt emészthető kaja..

aztán jöttek az angyalok, fehér ruhás frissen képzett amerikai gyakorlati és kísérleti útról visszatért sebészek képében, akik megmentették az életem anatómiailag, aztán egy látó szerint a nagyapám segített szellemileg (mer így is a halálomon voltam a műtét után hat hetesen-csoda?)

Azt itt vagyok hogy már megint születni kell.

szerintem csak félek. de nagyon.

úgyhogy az elmém az bemutatja az összes létező mutatványt, az egóval karöltve, rémálmok, és különböző borzalmas jövőképek lefestése képében, ezeket mondjuk már felismerem

de ezenkívül csapong, és olyan sémákban gondoskodik, amelyek nem megoldás jelen fizikai helyzetemet tekintve, és arról, hogy biztos van megoldás ami nem a sémák szerint való, azt gondolja, hogy arra úgysem vagyok képes, mit ugrálok. és az egóm, megerősítésként gyorsan küld kémiai úton egy jó adag borzalmas érzést, aminek azt hiszem a középpontja a kínhalál és az attól való félelem. Ez olyan gyorsan borítja el az elmém, h időm sincs észrevenni, csak amikor már benne vergődöm és további x ideig, amíg kipucolódok, esélyem sincs a tiszta gondolkodásra....

ezért félretettem most a témát egy időre, és hagyom, hogy kavarogjon. nem foglalok állást és igyekszem nem figyelni a bulldózerre, mer az úgyis azt csinálja, amit akar.

És várom a fehér ruhásokat bármi képében jelenjenek meg. (Inda, esetleg szárnyak?, híd, vagy csak egyetlen jó ötlet, ami tényleg működik is itt, ezen az általam legkevésbé sem ismert bolygón.... stb... nem is értem, h kerültem én ide, tuti h eltévesztettem az ajtót... az rám vallana.... a tömeggyilkosság, amiért fizetni kell, mert Kos az aszcendensem -az szerintem kevésbé.......ugyanakkor igaz, h lassan már nagyon dühös leszek ettől az egész lehetetlen helyzettől....csak még azt nem tudom, akkor mit fogok csinálni.... :))

Na, ezt add össze. :)

Namaszte