Részt veszel az információ áramlásban?

Folyt egy vita a Belső látás erkölcsös használatáról, ami számomra hasonló, mint az a klasszikus, hogy: "Csak annak segítsünk, segíthetünk, aki erre megkért vagy engedélyt adott rá!"

Gondoljuk csak át józan paraszt ésszel: Ez tényleg így van helyén a való életben?
Mi van akkor a csecsemővel, az öngyilkos jelölttel, vagy az alkoholistával? Ki fog segíteni annak az embernek, aki nem látja be, hogy segítségre van szüksége, vagy annak az állatnak, növénynek, amelyik nem tud erről szólni?

A másik véglet az, amikor valaki segítséget kér, pedig éppen hogy nem szabadna neki segíteni! Ilyenkor az ezó-elvet követő rohan megmenteni a könyörgőt és éppen ezzel tesz neki rosszat!

Azt, hogy kinek, mikor kell segíteni, sokszor sem a segítségre szoruló, sem a segítő nem látja helyesen. A szükségességet nem a kérés vagy az engedély határozza meg, hanem a valóság.

Két módszert ismerek, hogy eldöntsük, mikor van helye a segítségnek:
1. Az egyik módszer, hogy láss rá, milyen következményei vannak ha segítesz, vagy ha nem, és ez alapján dönts!

2. A másik, hogy használd az intuíciós, belső kommunikációs képességedet (ha működik) és érezz rá, tudd meg, hogy mi ott, akkor a helyes út?!
Vigyázz, ne keverd össze az együttérzésedből vagy az ellenszenvedből jövő érzéseket a megérzéseddel! Hogy ezt elkerüld, kiforrott technikára, komoly gyakorlásra van szükséged: http://onmegvalositas.hu/cikk/belso_latas