Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Kedves Eva CHristina
2011. március 02. szerda, 22:48 | vycaa   Előzmény

Tisztában vagyok vele, hogy nekem kell megoldani, nem is az a célom, hogy itt megoldjátok helyettem csak véleményeket, tapasztalatokat szeretnék. Sok jó és szép dolgot leírtál és ezeket köszönöm de egyvalami nagyon szíven ütött! Sebeket szakított fel (ami nem baj mert utána jobban gyógyul) de most kib.......l fáj, és ez a következő:
"Tehát akárhogy is ragoznám a dolgot,mindig is minden tőled függ,még akár gyerekként is.
Azt mondod tőlük nem kaptad meg ezeket a dolgokat,de ha igényed volt bármire is,figyelhettél volna ,a környezetedben,esetleg a rokonságban,vagy egy kicsit idősebb közeli baráttal beszélgettél volna.
A te döntésed volt,már akkor is ,hogy bezárkóztál."
Tényleg? Komolyan azt gondolod, hogy egy 4-5 éves gyerek hibás azért mert nem mer odamenni az oviban, hogy szeretne azzal a bizonyos játékkal ő is játszani? Ő tehet arról, hogy szorong és nem meri megkérdezni, hogy ő beszállhat-e abba az x játékba? Tényleg én tehettem arról, hogy "ölték" egymást a szüleim?????? és én megpróbáltam, tudod? élénken él bennem az emlék mikor rángattam apám nadrágját, hogy eresszétek már egymást! és bele gondolok az incesztus áldozatok helyzetébe....tényleg tehetett arról az a 4éves kislány, hogy a rohadék nagyapja molesztálta??????vajon joguk van hozzá? megtehetik ezt a szülök csak mert életet adtak nekünk?joga volt idegbeteget csinálni mindkét gyerekéből? igen igazad van abban, hogy ami MOST van arról én tehetek! De! valahogyan fel kell dolgoznom a múltamat. nem? te mit gondolsz erről? Azt írod, hogy másra hárítom a felelősséget, tudod, hogy sajnálom anyámat? leélni abban e lelkiállapotban és abban a helyzetben egy életet...nagyon durva. De ez nem mentesíti attól, aminek kitette a saját gyermekeit. Mostmár érted, hogy gondolom? Büntudatot okoztak nekem, és ezt próbálom lerendezni magamban. Tudom, hogy magammal kell kibékülnöm, kiderült amikor leléptem otthonról és a probléma maradt, tehát bennem gyökerezik. és tényleg nem akarom senki nyakába varrni, de ettől még kib.....tt dühös vagyok! és meg kell oldanom és nem találom a megoldását. és ez nem egy pillanatnyi elkeseredettség sajnos, ez állandó állapot ami azóta tart amire csak vissza emlékszem kicsi koromból, állandó idegeség amit már nem nagyon tudok kontrollálni, állandó erős szorongás, csak épp most jött el az a pont hogy úgy érzem összeroppanok, nem birom tovább.